Sakura története
avagy, az Amatőr Előadók Estje
18. rész

  December 28-át írtunk... legalábbis a felinaptáromon a piros X-ek ennél a napnál elfogytak. Olyan reggel 8 felé lehetett, amikor az ébresztőórám és a telefonom szinte kísértetiesen egyszerre szólaltak meg... persze pont, mialatt én hajat szárítottam. Majdnem kirántva a hajgöndörítőt a konektorból bevágódtam a szobámba, lenyomtam az órát, majd az ágyra vetve magam fölkaptam a telefonom.
 - Hallo? Itt Sakura. - közöltem a tényeket.
 - Ömm... szia. Ayd kért meg, hogy beszéljek veled, én vagyok az új basszusgitárosotok. A nevem Noah. - elkuncogtam magam. - Mi a baj?
 - Hmm? Nem, semmi... - igaz a nevetést abba hagytam, de még mindig mosolyogtam. - Csak így hívják a kedvenc elketromos gitáromat is.
 - Tényleg? Milyen híres vagyok! - újból elnevettem magam. Jófej srácnak tűnt. - Csak gondoltam bemutatkozok, ne álljunk tök hülyén egymás előtt délután.
 - Jó ötlet volt. Ayd megadta a számokat?
 - Aha. 4-et. Azt mondta egy a selejtezőre, egy az alap, egy a döntő... plussz ha nyerünk.
 - Pontosan. - bólintottam, bár jól tudtam, hogy nem láthatja. - Akkor 8-kor kezdődik, ugye?
 - Ahha. De előtte jó lenne egy gyors megbeszélés még.
 - Aha. Akkor találkozzunk a kávézóban félkor.
 - Oké. Akkor szia.
 - Szia. - tettem le én is, majd visszaszaladtam a fürdőbe, és folytattam a frizurakészítést.
Kivételesen sokat foglalkoztam a kinézetemmel. A "frufrúmat" hátrafogtam egy csattal, a többit pedig oldalra kötöttem, és a végüket begöndörítettem. Kihúztam feketével a szemem, majd füstszínnel a szemhéjamat is átkentem. Kihúztam a csodafegyvert, azaz a hajsütővasat a konektorból, és elindultam, hogy ruhát keressek magamnak.
Áttúrtam az egész szekrényemet, végül egy egyszerű fekete farmerra, egy szegecses övre, egy toppra és a kedvenc tornacipőmre esett a választás. Kikészítettem őket az ágyra, majd lerohantam reggelizni.

 - Finom... - mosolyogtam kissé teli szájjal, majd újabb adagot tömtem magamba a rántottából. - Képzeld...
 - Sakurának randija lesz! - kiabálta drága hugom nagyban az ajtóból. Ő még mindig pizsiben volt, én pedig a kijelentését csak egy gúnyos fintorral jutalmaztam.
 - Mégis miből gondolod, kicsim? - kérdezte anya, majd Youki elé tette a hugicám adagját.
 - Ugyan már! Soha nem szokta begöndöríteni a haját... meg ki is van sminkelve! Arról nem beszélve, hogy reggel 6-óta készülődik... még a ruháit is agyonválogatta...
 - Tényleg? - anya Youki mögé állt /szó szerint/ és megfogta a hugom vállát. Kimeresztette a szemét, és meglepődött hangon folytatta. - és ki lesz a szerencsés, aki a vejem lesz?
 - Anya! - kissé félre nyeltem. - Még csak randiról sincs szó, nemhogy házasságról!
 - Jól, van na. - anya visszalépett a konyhapult mögé. - Reménykedni csak szabad... - kuncogott, én pedig pukkadást tettetve behúztam az egész bögre teát.
 - Ha valakit érdekel az IGAZSÁG - hangdúlyoztam - akkor ma lesz az Amatőr Előadók Estje...
 - Á! Szóval banda van a dologban. - anya még mindig mosolygott. - Volt ám egy ilyen érzésem.
 - Akkor miért nyúzol a pasimmal? - még mindig pukkadtam.
 - Van pasid? - Youki úgy nézett rám, mintha ufó lennék.
 - Nincs. - zártam le a témát. - De ha lenne, akkor sem lenne a te dolgod... - kötöttem az orrára, majd még mindig megsértődve a szobámba vonultam.

  Az idő viszonylag gyorsan telt, én pedig vidáman lapozgattam a kottáimat, és halkan dúdolásztam néha-néha. Aztán amikor nmegakadt valami jó a kezembe lefogtam néhány akordot belőle, és vagyn a "jöhet" vagy a "hanyagoljuk" kupacra tettem.
 - Runaway... - néztem egy ideig, majd elkezdtem játszani belőle néhány akordot. Igazából az eleje nem győzött meg, de ahogyan egyre jobban belemerültem a számba, egyre inkább a szívemhez nőtt.
 - "Got up on the wrong side of life today, yeah
Crash the car and I'm gonna be really late
My phone doesn't work cus it's out of range
Looks like it's just one of those kind of days" - elmosolyodtam... végülis illett rám a szöveg... elég szerencsétlen vagyok a magam módján. A "jöhet" kupacra tettem.
Megcsörrent a telefonom, én pedig fölkaptam.
 - Mesélj!
 - Hali! Noah fölhívott? - Ayd hangját hallottam a túloldalról, de éppen valami tömegben lehetett, mert nagyon halk volt.
 - Aha. Megbeszéltük, hogy félkor tali a kávézóban.
 - Oké. Akkor maradnak a végleges számok?
 - Aha. De majd ott átdumáljuk melyik-melyik legyen, ok?
 - Aha. Akkor egy óra múlva. Szia.
 - Szia.
Visszadobtam a telefont az ágyra, és új szöveget vettem a kezembe: "Nobody's Home". Ismét belejátszottam, és hiába volt lassú, tetszett. Ütős volt.
 - "I couldn't tell you why she felt that way,
She felt it everyday.
And I couldn't help her,
I just watched her make the same mistakes again." - nézegettem egy idejig, majd ezt is arra a kupacra helyeztem.
Még egy jó fél órába telt, mire befejeztem a válogatást, majd a kupacokat úgy hagyva fölkaptam a kikészített ruhát, nyugtáztam, hogy türhetően nézek ki, majd egy jó nagy kabáttal a hátamon elindultam a megbeszélt helyre.

 - Saku! - alig léptem be a kávézóba, már két kéz intett nekem. Mosolyogva hozzájuk siettem, majd ledobva a kabátot leültem a körasztalhoz. - Na akkor? Számok?
 - Pill. - lihegtem, majd előkaptam a kottákat. - Elsőnek valami ütős kell.
 - Aha. - Ayd bólintott. - Comatose?
 - Szeretem a számot, de szerintem nem a legjobb választás... - érveltem. Noah bólintott.
 - Girlfriend?
 - Oké. Másodiknak?
 - Fever. - bólintottunk. Egyszerre mind hárman. - Döntő?
 - Oda tényleg ütős kell. Monster?
 - Legyen. - én is beleegyeztem. - És az utolsó szám?
 - Végülis az mindegy nem? Vagyis az  már versenyen kívül van...
 - Aha. De akkor is kell valami. The end, vagy a Burn?
 - Hát, a Burn furin hangzana az én számból, nem? Kb. mint a tietekből a Girlfriend...
 - Akkor a The End.
Bólintottam, és nagyot húztam az éppen elém tett kávéból.

  8 óra múlt... és mi voltunk az utolsók. Alig tudtam lélegezni, a szívem 220-al dobogott, a szédülés és az ájulás határán voltam, főleg, amikor a hangosbemondón meghallottam a nevünket. Ayd bíztatóan rámmosolygott, majd öntudatosan beült a dobok mögé. Noah is a színpadon állt... már csak rám vártak. Hatalmas levegőt vettem, és a gyönyörű fekete, elektromos gitárom pántját átvetettem a fejem fölött. Újból sóhajtottam, majd a színpadra léptem. A villany abban a pillanatban lekapcsolódott, és semmit sem láttam, és hallottam. A közönség teljesen csönben volt, szinte már hallottam a saját levegővételemet. Még jobban az ájulás kerülgetett, de mielőtt a lábam föladta volna, a sötétséget egy apró fénysugár törte meg... ami pont a színpadra öszpontosult. Még egy utolsó levegőt vettem, a hátam mögött intettem Aydnak, aki bele is kezdett... és utána már csak folytak a szavak a számból. A közönség egy emberként sikítozta végig azt az egy, szerencsétlen számot. Majd vége lett, és a villany újból lekapcsolódott.
 - Továbbjutottak... - hallottam újra a hangot a bemondón, és a szívem hatalmasat dobbant. Már csak egy lépés választott el a lemezszerződéstől.
Hatalmas mosoly terült szét az arcomon, olyan, ami szó szerint fülig ért. Nem hittem el, de mégis...
A fever osztatlan sikert aratott, és meg kell hagyni a rajongó lányok sikítozva üldözték a szünetkeben szerencsétlen srácokat. A monster kissé keményebb volt, de a közönség nagy része így is imádta... de nem lehettem biztos benne, hogy ez elég lesz.
 - Kedves Versenyzők/Nézők! - egy férfi állt föl a színpadra, majd intettem a srácoknak, akik, pont úgy mint én, a függönyhöz léptek, és azon kukucskáltak. - A verseny állása szerint, az első hely... - hatalmas levegőt vettem. - ... egyenlőre döntetlen.
A levegő nem akart kijönni a tüdőmből, de az arcom már kezdett kékülni, így Ayd, mint egy "jó bátyó" óvatosan... vagyis "óvatosan" hátbateremtett.
 - Szeretnénk megkérni a két döntős csapatot - a táblára mutatott, amin a mi nevün kszerepelt... egy másik névvel... valami "cuki kis" lánybandácska nevével együtt. - hogy agyják elő az utolsó számukat.
 A függöny újra felgördült, én pedig beleadtam, amit tudtam...

 Mosolyogva mentem ki a díjért... ami igaz, csak ezüst volt, de az is szépen csillogott, mint mondani szokás. A közönség tombolt, ahogy átvettem a hatalmas ezüst csillagot, és aműsorvezető nyomott az arcomra két "légpuszit". Ayd megpörgetett a levegőbe, én pedig hatalmas mosolyal nyugtáztam, hogy 2.-ok lettünk.
 - Irány a pizzázó, ezt meg kell ünnepelni! - kiabálta Ayd, Noah pedig teljes mértékben egyetértett vele.
 - Oké! - egyeztem bele én is, majd a vállam fölött átnézve egy műkönnyekkel köüszködő szőke csajt láttam, amint átveszi az arany díjat.
 - Nyugi... max. egy lemezesek... - próbált nyugtatni Noah, de mivel nem voltam ideges, nem nagyon zavart.
 - Aha. - hagytam rá. - Na most komolyan... az ilyen miért nem szépségversenyre megy?!
 - Mert ahoz ronda... - kuncogott Ayd, majd újból  a díjra nézett, és a nem kis összegű csekkre. - Tudod te ebből mennyi pizzát lehet venni?! Még te is jól laksz vele!
 - Na kössz! - elnevettem magam. Az a csaj túlságosan emlékeztetett egy bizonyos Angelára... nem is értettem Aydnak miért nem jön be... - Csak egy pillanat. Hadd szedjem le ezt a vacakot magamról... - mutattam a sminkre, a srácok pedig jókedvűen, bólintottak.
Hátrafordultam, majd a női mosdó irányába mentem. Rendbe tettem magam a tükörnél, de mielőtt kiléptem volna, észrevettem, hogy kikötődött a cipőfűzőm.
 - Ti nyertetek, hol a pénzem? - az ajtó mögül egy mérges férfihang szűrődött ki.
 - Nyugodj meg, drága. Megkapod. - suttogta egy női hang, és érzőődött a zöngésén, hogy csitítani próbálja a másikat.
 - Kérem a pénzt. Azt hiszed akár a selejtezőn átjutottatok volna, ha én nem intézkedem?
 - Nem dehogy... csak egy kis idő kell, amíg leszállítom...
 - Siess... - a távolodó cipőkopogásból ítélve, a férfi lelépett.
 - Na szép... - egyenesedtem föl, majd kinyitottam a mosdóajtót. - lefizetjük a zsűrit...
 - Ugyan már. - a szóke csaj csípőre tette a kezeit. - Ki hinne neked...
 - Egy jó pár ember. - elmosolyodtam. Olyan Keithes, gúnyos vigyorral. - De ne aggódj... nekem az is elég, ha én tudom.
A csaj arcán döbbenet ült, tudtam, hogy nem hiszi el, hogy megtartom a dolgot. De már nem számított. Az ő bandájuk gyorsan le fog futni, és utána miénk a pálya...

Folytatjuk...