Egy tündér naplója 2.
1. rész
Új barátok és egy furcsa éjszaka

  Amikor megérkeztem az Alfeába, és végre ki is pakoltam a cuccaimat, már be is esteledett. Mondanom sem kell, mennyire örültem neki -.- Annak ellenére, hogy tisztára kiizzadtam már a pakolás közben, lusta voltam lezuhanyozni, úgyhogy inkább bedőltem az ágyra, és olvasgattam a régi magazinjaimat, amiket úgymond "trófeaként" hoztam magammal. Ha egy jó fél órát bírtam nézegetni, aztán mondván, hogy még senkit sem ismerek innen, leszaladtam a folyosóra ismerkedni. Egy ideig ott dekkoltam a lépcsőn üldögélve, aztán megkorrant a hasam.
 - Ide már senki sem jön?! - és itt jön a korgás - Vagy dél lenne? - kinéztem az ablakon, és sikeresen megállapítottam, hogy éjfél körül lehet. - Oké, a dél kiesett. De a hasam akkor is jelez!
 Azzal fogtam magam, és megkerestem az étkezőt. Olyan nagy volt ott minden, alig bírtam megtalálni. Miután az étkezde megvolt, könnyen megtaláltam a konyhát is. Gyorsan összetákoltam egy szendvicset, aztán lehuppantam az egyik padra, és éppen megpróbáltam harapni belőle, amikor elment az áram, és a kenyér ezer meg ezer picurka darabra morzsolódott szét a kezemben. A sötétben tapogatózva megpróbáltam összekotorni a szendvicset az asztalról, de reménytelen volt. Pár perc múlva visszajött az áram, és immár úgy, hogy látok is valamit, megint nekiláttam a szendvicstetem ehetővé varázsolásának. Persze ez a kísérlet is kudarcba fulladt, és a végén az egész szalámi-paprika-kenyér-vaj párosításból egy ragacsos, undorító maszadék lett. Gyorsan felkotortam a tányéromra, és megpróbáltam kislisszanni a konyhából anélkül, hogy észrevesznek. Nem tudom, mennyire sikerült, mert amikor álltam volna fel a szendvicsmaradékkal, átestem a padon, és az újdonság kedvéért most a padlót kentem össze. Végül sikerült összekaparnom és eltakarítanom a "vacsorámat". Már éppen a szobám felé sétáltam volna, amikor lépéseket hallottam kintről, és a falhoz lapulva vártam, mi lesz. Óvatosan elhúztam a függönyt, és azt láttam, hogy egy vörös és egy rózsaszínhajú lány Faragonda igazgatónő kíséretében az ajtó felé tart. Odaszaladtam az ajtóhoz, várva, hogy hátha ők majd összebarátkoznak velem, de aztán amikor a két lány, élükön a dühödt Faragondával belépett az ajtón, megszeppenve elbújtam az ajtó mögé. Nem nagyon hiányzott rögtön az első napon egy szidás. Egyre beljebb mentek a folyosón, én pedig (a kis kém xD) utánuk szaladtam, vagyis kullogtam a falak mögé bújva. Egyszer csak megálltak, én pedig a legközelebbi sarokból figyeltem a beszélgetést. Amikor kicsit kijjebb hajoltam, hogy jobban halljam a beszélgetést, az én marhanagy szerencsémmel elbotlottam a saját cipőm sarkában, és előreorultam, hangos csattanással. Faragonda és a két lány rögtön felfigyelt rám.
 - Uppsz! - vigyorogtam rájuk idiótán, miután sikeresen leporoltam a ruhámat. Próbáltam menekülni, de Faragonda elkapott.
 - Gyere csak vissza! - szólt rám ideges hangon. Megálltam, nagy levegőt vettem és visszafordultam.
 - Ömm... hali?! - kérdeztem kissé elpirulva, mire a rózsaszínhajú lány mosolyogva visszaintett. Jófejnek tűnt. Aztán mentegetőzni kezdtem. - B-bocsé... úgyértem bocsánat, csak a szobámat kerestem, és eltévedtem, és...
 - És mit kerestél a folyosón éjszaka közepén? Ilyenkor már mindenkinek a szobájában van a helye! - szidott le ingerülten Faragonda. Én meg arra gondoltam, hogy pont ezt mondtam el az előbb, dehát már mindegy... - Na mindegy, ha már itt vagy, mutatkozz be a lányoknak!
 - Renée Palmer. - mosolyogtam a rózsaszínre. Faragonda mégegyet sóhajtva visszafordult a rózsaszín felé, aztán ezt mondta neki:
 - Tényleg olyan vagy, mint az apád... vezesd körbe kérlek Renée-t! - muatott rám Faragonda, aztán a rózsaszín odalépett mellém, és kezet nyújtott.
 - Sakura Tanaka! - mutatkozott be.
 - Allyson Narderer! - lépett oda Sakura mellé a vöröhajú is, vagyis Ally. - Egyedül is körbevezeted Saku, vagy kell egy humormanó is? - kérdezte kuncogva.
 - Még szép hogy kell! - mosolyodott el Sakura. - Amúgyis egy rakat megbeszélnivalónk van!
 - Mondjuk igazad van... - Ally lebiggyesztette a száját. - Hogy takarítsunk ki majdnem az egész sulit, VARÁZSERŐ NÉLKÜL?
 - Asszem nekem ahhoz nincs sok közöm... befogjam a fülem? - javasoltam halkan, remélve, hogy nem néznek mindig kussban álló kis hülyének, ha legalább pár szót szólok, bár nem néztem volna ki belőlük ilyet, mert mindkettőjük kedvesnek tűnt. Igazából nem nagyon vettek figyelembe, sőt, félúton el is hagytak valahol. Megpróbáltam megkeresni őket, de kiabálni azért mégsem akartam, hiszen éjszaka közepe van, felébreszteném a többieket! Úgyhogy minden szobába bekukucskálva próbáltam megtalálni Sakurát és Ally-t, de az egyik fal hirtelen mocorogni és morogni kezdett, aztán a nyakamba hullott egy rakat vakolat. Akkor vettem észre, hogy csak pár méterre voltam tőlük, de aztán megint lemaradtam.
 - De ez a fal miért is mozog? - néztem szét ijedten. - Sakura! - kiáltottam utána, mert az biztos, hogy az a fal ott nem jókedvében ugrándozott. Odaléptem hozzá, hátha rájövök, miért csinálja ezt, de abban a pillatban az az orrom előtt beszakadt. Lassan kiküszködtem magamat a vízből, aztán akkor vettem észre, hogy egy fürdőszoba fala szakadt ki, aminek a csapja elromlott, és mindent összefröcskölt vízzel. Eredetileg csak a fürdőszobát, de az én ügyes kis "falmellélépő" akciómnak köszönhetően már a folyosó is bokáig érő vízben tocsogott. Akkor aztán eszembe jutott, hogy az én erőm valójában a víz, tehát megpróbáltam elzárni a csapot. De azt hiszem, ezt még gyakarolnom kell, mert amikor rávarázsoltam, ahelyett, hogy elállt volna a spriccelés, még egy rakás koszos vizet is a nyakamba zúdított. Gyorsan körbetapogattam mindent a környéken, hátha megtalálom a névtáblát, de abban a sötétben, ami akkor és ott volt, lehetetlennek tűnt.
 - Van egy olyan érzésem, hogy ez nem egy tündér műve... ők nem is ilyenek! - gondoltam, aztán arra eszméltem fel, hogy az a víz már legalább a térdemig ér, ami az előbb kirobbant a fürdőszobából. Hirtelen felém lökődött egy nagy hullám, ami majdnem be is takart.
 - ALLY! SAKURA! - sikítottam egy nagyot, miközben megpróbáltam varázslattal ellökni magamtól a tsunamit. Félig-meddig sikerült is, mert legalább nem fulladtam bele, de azért mindenemből csöpögött a víz.
 - Renée! - kiáltotta valaki, a hang alapján Ally, bár enm voltam benne biztos, mert a víz csobogásától alig hallottam. Bár nem voltam róla meggyőződve, hogy nem valami csíny-e, azért elindultam a hang irányába. Addig botorkáltam a sötétben, ameddig már alig ért a bokámig a víz. Akkor hirtelen megpillantottam egy össze-vissza mászkáló öngyújtót. Elindultam az irányába, remélve, hogy végre megtaláltam az egyiküket, amikor elsuhant előttem valami. Éreztem, mert itt fújt előttem a szél, amit csapott, és a fényt is eltakarta. Bár fogalmam sem volt, mi az, utána indultam.
 - Hahó! Valaki van itt? - kérdezgettem, bár valószínüleg senki nem volt ott. Egy ideje már álltam ott a sötétben tapogatózva, amikor hirtelen egy magassarkú kopogását hallottam. Bár enm láttam, de biztos voltam benne, hogy áll valaki mögöttem.
 - Örülök a találkozásnak! - hallottam magam mögül egy gúnyos hangot. Akkor már biztos voltam benne, hogy vannak mögöttem. Sóhajtottam egyet, aztán felé fordultam.
 - Ki vagy te? - kérdeztem tőle egy kissé dadogva, amire ő csak ördögien nevetni kezdett. Hátráltam pár lépést, de elbotlottam az egyik lépcsőfokon, és hátraborultam. Újra hallottam a cipősarkak kopogását, bár már alig-alig. Elkezdett velem forogni a világ, aztán az az előbbi alak szólt hozzám.
 - Utolsó kívánság? - gúnyolódott. Bár biztos voltam benne, hogy nem ölne meg csak úgy ok nélkül, inkább nem szóltam. Arra csak később jöttem rá, hogy nem is tudtam volna, mert a mondandója felénél elsötétült minden (még jobban, mint előtte), és pár perc múlva egy koszos sarokban ébredtem fel.
 - Jesszus, itt meg mi a csoda történt? - riadtam fel, és megdörzsöltem a fejemet. Eléggé bevághattam a lépcsőbe, mert még mindig fájt egy kicsit. Hirtelen megláttam Sakurát, Ally-t, és még pár idegent is, amint ott rohangszának, vagy mi. Kezdtem magamhoz térni, de az egészből a végén csak annyit láttam, hogy egy lány elűtnik a ködben. Felálltam, és Saku mellé botladoztam.
 - Mi történt itt? - kérdeztem, de rám se hederítettek. Morgolódtam egy kicsit, de aztán jobban körülnéztem, és észrevettem, hogy valószínüleg valami padláson vagy pincében lehetünk... Nem sokkal az én szép kis megállapításom után Sakura dölöngélni kezdett, aztán el is ájult. Mielőtt a földre zuhant volna, valami ezüst hajú fickó elkapta, és a karjába vette.
 - Helló Keith. Hogyhogy te, és itt.... mondjuk, már meg sem lepődök. - aztán Ally felém fordult - Semmi bajod?
 - Semmi... - motyogtam szinte szoborrá fagyva. - De arra nem gondoltok, hogy Faragonda bármikor észrevehet minket? Mert akkor tuti kapunk...
 - A barátnőtök elájult, és nektek az igazgatótok a legnagyobb bajotok? - mordult rám Keith. Marhára örültem neki -.-
 - Már megbocsáss, de nem én mondtam az igazgatónőt.... Azonkívül én is ájultam el, nem is olyan rég. Csak én nem ilyen kellemesen ébredtem! - szólt vissza neki Ally.
 - Bocs, csak megpróbáltam szólni, hogy Sakurának semmi baja sem lesz attól, ha a szobájában ébred fel, de ha neked jobban tetszik, ha lecsesznek... Mellesleg én nem is vagyok a barátnője, csak ismerjük egymást. - toltam le Keith-et. Nagyon nem volt kedvem haverkodni vele.
 - Merre van a szobája? - kérdezte Keith, mintha mi sem történt volna. - Már éppen válaszoltam volna, amikor rájöttem, hogy nincs értelme segítenem neki, ha már ő bunkózik velem.
 - Hahh... - sóhajtott Ally. - Két folyosóval arrébb, jobbra, majd a folyosó végén megint jobbra.
 Keith nem szólt semmit, hanem Sakurával a kezében elindult. Én félúton leváltam tőlük, aztán integettem az egyetlen, velem normálisan viselkedő, magánál lévő embernek, vagyis Ally-nak, aztán beslisszoltam a szobámba. Már majdnem beértem, amikor nekiütköztem egy lila alaknak.
 - Mi is történt, kisasszony? - kérdezte tőlem. Valószínüleg Faragonda lehetett.
 - Hááát... az úgy volt, hogy ugye eltévedtem, aztán...
 De igazából ez a beszélgetés nem lényeg, addig motyogtam ott össze-vissza minden hülyeséget, ameddig Faragonda egy intéssel lerázott, és azt mondta, hogy nem is kíváncsi rá.

Folytatjuk...