Sakura története 3.
avagy, új barátok
1. rész

  Lassan sétáltam a megszokott folyosókon. Szinte el sem tudtam hinni, hogy már ez a második évem... bár igaz, elsősként, de az akkor sem változtatott a lényegen. Én már nem voltam új lány, sőt.
 - Jó reggelt! - köszönt vidáman egy harmadikos lány, én pedig mosolyogva visszaintettem neki. Hihetetlennek tűnt, hogy mennyi minden történt a múlt tanévben... és mot pedig ott volt egy teljesen új, tele kihívásokkal és kalandokkal.
Jól tudtam, hogy Valeria nem adta föl... ez egyértelmű volt. És abban is biztos voltam, hogy szövetségeseket gyűjt... de vajon kiket?
Végigsétálltam a folyosókon, míg végül az Alfea épületének a főkapujában találtam magam, ahol az új osztártársaim álldogáltak. Hihetetlennek tűnt a gondolat, hogy nem leszünk osztálytársak többé Lisékkel, de legalább abban biztos voltam, hogy nem költöztetnek el tőlük. Az igazgatónő még tavaly év elején megígérte.
 - Sakura! - intett nekem, én pedig mosolyogva odasétálltam.
 - Ömm... hello! - intettem az új jövevényeknek, akik kissé félve vagy épp csodálkozva meredtek rám.
 - Megtennéd, hogy körbe vezeted őket?
 - Persze. - mosolyogtam, és megvártam míg Faragonda eltűnik az ajtó mögött. - Sziasztok! - köszöntem újból. - A nevem Sakura, örvendek.
 - Szia... - igaz, egy kicsit vérszegényre sikeredett a kórus, de több volt a semminél, így hát mosolyogva intettem nekik, hogy kövessenek.
Viszonylag gyorsan végigmutogattam az iskolát, míg csak a szobák maradtak.
 - ... és ezek lennének itt a szobák! Pontosan még nem tudom, hogy kinek melyik lesz, de nagy valószínűséggel ezen a szinten lesztek! - fejeztem be a monológot egy angyali mosollyal - Kérdés?
Csönd volt, minden egyes lélegzetvételt tisztán hallottam.
 - Rendben. - nevettem, majd egy hangosat tapsoltam. - A szobáknál kint vannak a nevek, egy táblán. - egy pl-ra mutattam. - Ha valaki mégsem találná meg a nevét, az szóljon jó?
Újabb csönd következett, de végre már valamiféle mozgás megtörte a kínos hallgatást. Az új diákok felfedező útra indultak, én pedig Amyéket akartam megkeresni, úgyhogy végül én is otthagytam a folyosót.
Végig futottam a folyosókon, mekukkantottam a szobáinkba, de sehol sem láttam őket. Már kezdtem azon filózni, hogy fölhívom őket, amikor belefutottam Griseldába.
 - De hát Sakura kisasszony! Ön igazán tudhatná, hogy nem szabad rohangálni a folyosókon!
 - Bocsánat. Nem tetszett látni Lisbethet vagy Amyt?
 - Még nem, biztosan késnek. - elhúzta a száját. - Az igazgatónő üzeni, hogy holnap reggel mindenki legyen az udvaron!
 - Rendben, átadom.
 - Remélem is. - Griselda még egy ideig félszemmel méregetett, majd mikor eltűnt egy sarok után, újból rohanni keztem, bár az eredeti célommal ellentétes irányba.
Végigfutkároztam az új tanulók szobáit, nagyjából mindenkit értesítve, hogy mit üzent az igazgatónő. Végül - még mindig a lányokat keresve sikeresen elaludtam egy kerti padon... ami azért nem volt egy franciaágy, és a hátam nem teljesen köszönte meg a dolgot.

  Másnap reggel, természetesen vekker híján elaludtam, ésbár nem láttam magam, de tudtam, hogy körübelül egy élőhalottra hasonlíthatok. A kezemmel gyorsan áthúztam a hajam, így valamelys rendezettebben állt. Végül az eszembe jutott, hogy gyűlés van, így jobb híján az udvari emelvény mögé kászálódtam, ahol természetesen Faragonda igazgatónő már a beszédét mondta.
 - Kedves diákok! örömmel köszöntök mindenkit, itt Alfeában... - Faragonda szava vízhangként terjedtek az épületben és az udvaron - ... a mai nap különleges .... - sóhajtottam egy hatalmasat, amikor leesett, hogy ugyan azt fogja elmondani, mint tavaly a körbevezetéskor... na sebaj... úgysem figyeltem.. - ... minden évben január környékén Magixben fesztivált tartunk, egy versennyel. Szeretném, ha idén is jó eredményeket érnétek el. Tavaly, egy iskolatársatok nyerte meg... - hátulról valaki meglökött, én pedig, hogy ne hassal érkezzek, kéneteln voltam előrébb lépni. Föl a színpadra. - Nagy tapsot a tavalyi nyertesnek, Sakurának!
A diákok mosolyogva tapsoltak, amitől egy hatalmasat ugrott a szívem. Örültem neki, hogy mostmár nem a strébert látják bennem, aki csak azért került Magixbe, mert megszánták.
 - Hajrá Sakura!
 - Nyerd meg most is, Sakura! - a diákok... vagyis az új osztálytársaim mosolyogva tapsoltak, és még néhány fütyülést is kaptam.
 - Ömm.. köszi! - intettem neki egy cikis vigyorral az arcomon. Jól esett a dolog, de egyenlőre még nem tudtam mit kezdeni vele. Kifújtam a benttartott levegőmet, és hátrafelé szépen lassan megpróbáltam lelépni... Csakhogy Griselda visszatolt. Remek!
 - Hagy lássunk egy szép bemutatót, mire is képes a tavalyi győztes! - kiáltotta, én pedig azt hittem leszédelgek a színpadról... persze az akadálypálya csak most tűnt fel... jellemző.
Hatalmasat sóhajtva odasétálltam, majd behunytam a szemem és engedtem, hogy az energia átjárjon. Mikor újból kinyitottam, már enchantixban álltam ugyan azon a helyen. Hatalmasat sóhajtottam, ami szinte már berögzüléssé vállt, és felreppentem, hogy végigmennyek a pályán. Kikerültem egy karikát, majd végigrepültem egy hengeren.Hírtelen a szemem sarkából kiszúrtam egy narancssárga foltot. Tűz?
Hírtelen megálltam, ahogy elképzeltem a lángokat, de végül megnyugodhattam, mert csak egy narancsosvörös hajú lányt láttam. Elmosolyodtam, és végigrepülve a pályán leszálltam elé. Valahogy nem volt ismerős. Most érkezett volna?
 - Sakura - nyújtottam felé a kezem mosolyogva, és vártam, hogy elfogadja.
 - Allyson! - elfogadta. - De szólíts csak Allynek :) Azt szeretném megkérdezni, hogy hol is lenne az én szobám?
Bólintottam, majd elgondolkodva néztem rá.
 - Örvendek... ömm... nemtudom. - mosolyodtam el újra a cikis mosollyal, és visszaváltoztam. - Merre szeretnél lakni? - súgtam neki hallkan, hogy csak ő hallja. - Talán meg tudom győzni az igazgatónőt, hogy azt a szobát kapd, amit szeretnél. - egy kacsintással toldottam meg, remélve, hogy érti a célzást.
 - Hát.. Én.. nem is tudom... Valami kis otthonos... - suttogta vissza én pedig elmosolyodtam. Tök rendes csajnak tűnt.
 - Értettem. - Bólintottam rá, amjd Faragonda felé fordulva folytattam. - Igazgatónő! Bemutatom Allyson-t! ő is ide jár, csak véletlenül eltévedt! - csiripeltem vidáman, bár meg kellett hagyni hogy fogalmam sem volt róla, hogy mi történhetett. De végül megnyugtattam magam, hogy egy apró ártatlan kis füllentés nem olyan nagy dolog.
 - Rendben, kísérd fül akkor a szobájához. - mosolygott barátságosan Faragonda - És érkezett Jasmytól egy leveled, azt hiszem az ágyadon hagyták!
 - Köszönöm. - mosolyodtam el én is, majd intettem Allynak, hogy kövessen.
Végigsétálunk a folyosókon, kerseve a vörös hajúét, de akárhogy néztem nem láttam az "Allyson" nevet. Éppen az új festményeket nézegettem, amikor szembe jött velünk Rosyne, és hatalmas mosollyal és integetéssel üdvözölt minket.
 - Sziasztok! Honnan jöttök? - mosolygott, és látszott rajta, hogy kissé hiperaktív állapotban van. - Remélem még nem kezdődött el a színdarab! Ugye nem? Úristen! Lehet, hogy elkéstem! - kishíján remegett az aggódástól, de én csak hatalmasakat pislogva néztem rá. - Ömm... bemutatod az új lányt? - mosolygott.
 - Ö.. persze.. - tértem észhez, és óvatosan megráztam a fejem. - Színdarab? Nekem erről nem szólt Faragonda! - kaptam a mutató ujjam a szám elé, az elgondolkodásom jeleként. Majd beugrott, hogy nem ártana bemutatni őket egymásnak. - Allyson, Rosyne! - mutattam előbb a vörösre, majd a tejfölszőke barátnőmre - Rosyne, Allyson!
  - Ömm... lesz egy kis előadás a... - a szája elé kapta a kezét - nem mondhatom meg kiről, meglepetés lesz! Gondolom ezért nem értesített téged Faragonda.
Bólintottam.
 - Szia, Allyson! Kivel vagy egy szobába? - érdeklődött barátságosan, de én egyből kiszúrtam, hogy aggódik az elszólása miatt.
 - Szia, Rosnye... Szólíts csak Allynek - mosolygott az új ismerős is - Amúgy még nem tudom, majd ha odaérek, megtudom...
 - Nyugi! Lakat a számon! Tőlem semmit nem fog megtudni Faragonda igazgatónő! - mosolyogtam anygalian, és kishíján a glória is megjelent a fejem fölött.
 - Köszi szépen! - sóhajtott megkönnyebbülten.
 - Akkor mi megyünk is! - toltam előre a hátánál fogva Allyt, és a bal kezemet fölemelve még intettem egy gyorsan Rosynenak, majd eltoltam a szobák felé.
 - Amúgy, bocsi, hogy csak így... de neked mi az erőd? - kissé bunkónak éreztem magam, de már szörnyen kíváncsi voltam.
 - Megmutassam? - nézett rám egy apró mosollyal, én pedig bólintottam. - Látod azt a pilangót, amelyik épp most szált be az ablakon?
 - Aha.
 - Accelerare! - a pillangó 5xös sebességgel kezdett repülni... mint amikor fölgyorsítják a filmeket. - Látod? Az én erőm az idő.
 - Hmm... - elgondolkodtam. Idő... vajon mikre képes még? - TUTI! Nagyon tetszik!!! - mosolyogtam, és szinte ugrálva tettem meg a következő pár métert.
 - Köszi! Hallottam, vagyis inkább láttam a bemutatón, hogy a te erőd a szél. Mutatnál nekem is valamit?
 - Oké. Hm... mondjuk... - elősször fogalmam sem volt róla, hogy mit kezdjek, de végül észrevettem egy ottfelejtett vizes poharat, és azzal a mozdulattal, ahogy elvettem, kilöttyintettem a padlóra. - Szél - suttogtam, és kinyújtottam a kezem. Pár pillanat múlva a víz már föl is száradt, és a legnagyobb meglepetésemre a helye csillogni kezdett... ha ezt tudtam volna, nem kellett volna nyáron padlót sikálnom!
 - WoW! Nagyon tuti! Biztosan nagyon erős tündér lehetsz! - elmosolyodtam, bár kétkedtem a dologban. - Nézd, nem ez az én szobám? - mutatott egy ajtóra, ami mellett tényleg ott csillogott az arany tábla az "Allyson" névvel.
 - Azt hiszem igen! - nyitottam be a nappaliba, majd egyből kiszúrtam a szembe lévő szobaajtónál újból a táblácskát. - Nem tudom... téged is érdekel Talia darabja? Csak mert akkor együtt is mehetnénk.
 - Persze hogy érdekel! - gyorsan bedobálta a cuccait a szobába, majd vissza is jött mellém. - Majd egy picit bemutatnál a sulinak?
 - Hát persze! - mosolyogtam kitudja hanyadjára, miközben szépen lassan leballagtunk a lépcsőn. - Hali! Korán jöttünk? - léptem Amyhez, aki mosolyogva megölelt.
 - Szia, Allyson vagyok!
 - Amy, örvendek! - kezetráztak.
 - Hallottünk a színdarabról... - én csak egy aprót bólintottam, és a szememmel Rosynet kerestem.
 - Hallottatok a színdarabról? - Amy szeme elkerekedett, és egy kissebb sokk jött rá - Ki beszélt róla?
 - Ömm... igen. - nevettem újra az "ezdeciki" vigyorral. Ops... (I did it again... ja, ez Britney xD) - Véletlenül találtam egy papírt róla... biztosan Faragonda ejtette el...
Sohasem voltam valami jó hazudó, de úgy tűnt Amy elhitte.
 - Én keresek egy helyet magamnak... ha nem baj időben lefoglalom. - ugráltam el egy székig. - Ally? - kiáltottam a vöröshajúnak, és mosolyogva rátámaszkodtam a mellettem lévő székre, jelezvén, foglalt a hely. Tiszta ovi...
 - Ja... Őm.. Persze... - sétállt mellém, majd átadván neki a helyet, leült.

Folytatjuk...