- Hallottatok a színdarabról? - Amy szeme elkerekedett, és egy kissebb sokk jött rá - Ki beszélt róla?
 - Ömm... igen. - nevettem újra az "ezdeciki" vigyorral. Ops... (I did it again... ja, ez Britney xD) - Véletlenül találtam egy papírt róla... biztosan Faragonda ejtette el...
Sohasem voltam valami jó hazudó, de úgy tűnt Amy elhitte.
 - Én keresek egy helyet magamnak... ha nem baj időben lefoglalom. - ugráltam el egy székig. - Ally? - kiáltottam a vöröshajúnak, és mosolyogva rátámaszkodtam a mellettem lévő székre, jelezvén, foglalt a hely. Tiszta ovi...
 - Ja... Őm.. Persze... - sétállt mellém, majd átadván neki a helyet, leült.

Sakura története 3.
avagy, a terv
2. rész

  - Jaj, mikor kezdődik már! Remélem hamarosan! - hallottam magam mellől egy lány hangját. Azt hiszem Norinak hívták.
 - .... Sakuuu, mikoor kezdőődiiik mááár? - szállt rá a témára Ally is, és bár kissé zavart a dolog, de egyet értettem vele. Már vagy egy fél órája ott ülhettünk.
 - Megnézzem? - kaptam az alkalmon, és olyan gyorsan pattantam föl, hogy szinte nem is lehetett látni. - De aztán foglald nekem, oké?
 - Rendí - mondta mosolyogva, majd kezével rátámaszkodott a helyemre.
Rámosolyogtam, majd nagy nehezen kimásztam a sorok közül, és kiléptem a bejárati ajtón. (xD) Hallottam, ahogy elkezdődik az előadás. Meg akartam fordulni, hogy visszasiessek, de valami mögöttem hatalmasat csapódott. Egy pókszerű szörny mászott mögöttem. Egyetlen egy hatalmas szeme volt, és hosszú éles lábai... vagy nemtudom mi. Talán egy késhez tudnám hasonlítani. A szörnyecske hatalmasat mordult, és az éles pengéivel kettévágta a vezetékek jó részét... köztük a világításét is, ami most nagyban szikrázott.
Olyan gyorsan, mint ahogy jöttem hátrafordultam és minden erőmmel azon voltam, hogy minnél hamarabb visszaérjek a terembe. Egy marathoni futó sebességével vágódtam be a bejáraton, és zihálva a csörgő telefonra vetettem magam.
 - Itt Saku! - szóltam bele, éd megkönnyebbültem, ahogy meghallottam Jasmy hangját, de alig kezdett bele a mondókájába, megszakadt a vonal, és egy ronda szörny jelent meg az ajtóban. Ugyan az a fajta lehetett, mint amivel pár percel ez előtt találkoztam. Hatalmas egyszemű pók... A telefonomra néztem. Szerettem volna visszahívni Jasmyt, de tudtam, hogy nem lenne rá időm, így inkább gyorsan elküldtem neki SMS-ben a történteket... vagyis szöveges üzenetként... nem tudom, a Mágikus Dimenzióban hogy hívják... maradjunk az SMS kifejezésnél...
 - Ally! Tudnál nekem segíteni?
 - Persze hogy segítek Saku! - kacsintott, majd fényvillanások közepette átalakult.
 - Köszi! - mosolyodtam el és átváltoztam. Mondtam már hogy imádom az enchantixot? Az még rajtam is egészen tűrhetően mutat... - Le tudod teljesen lassítani? Mintha meg lenne fagyasztva?
 - Persze! - kiáltott vissza, majd karjait a magasba emelte, és koncentrált. Egy kékes-szürkés gömb keletkezett, ami egy kiáltás következtében nekihajított az éppen feléjük tartó szörnynek. Amint hozzáért, a szörny szoborszerűvé vált.
 - Remek! - kiáltottam vissza, és győzelmi mosoly suhant át az arcomon.
Hírtelen egy széllökés csapott meg az ablak felől, én pedig reflexszerűen arra fordultam. Megjött az erősítés, Jasmy szállt be az ablakon, Mango hátán. Leugrott róla, körbepillantott, majd észrevett engem is.
 - Saku! Itt vagyok! - kiáltott, és hírtelen felém lőtt egy egy átlátszó-zöldes színű csóvát, ami kígyóvá változott. Hírtelen lekaptam a fejem, de rá kellett jönnöm, hogy Jasmy szörnyen pontosan tud célozni. A kígyó méregfogaiból mérget lövellt ki a szörnyre, ami abban a pillanatban elterült a földön.
  - Héé... Ez nem áll össze. Boszi, és segít... Saku, ki ez? - suttogta mellettem a vörös.
 - Tudod nem minden boszi gonosz... - mosolyodtam el ismét, ahogy belegondoltam, elősször én is milyen nehezen akartam elfogasdni a tényt. - Köszi, Jasmy! - néztem a barna hajú boszira - Had mutasssam be Allysont!
 - Szija Jasmy - emete föl a kezét, és vidáman integetni kezdett. - Szóval te is a jó boszik közé tartozol...
 - Szia, Ally! Igen, pontosan! Mi a te erőd?
 - Ó... Az enyém az ... - Nem tudta végigmondani, mert egy puffanás következtében a falat egy lila, óriáspókszerűség törte be. Ally egy lilás burkot hozott létre a szörny körül, ami egyre szűkült, majd a szörny eltűnt benne. - ... az idő. Ez a szörny éppen bekerült a nullaűrbe, ami a jelen, a múlt és a jövő között van... Najó, nem magyarázok. A te erőd mi? 
 - Az állatok... Van egy elfogadható tippem, ki küldte ide ezeket a szörnyeket, de nem vagyok benne teljesen biztos...
 - Arra gondolsz akire én? - fogalmam sem volt miért nem mondtam ki Valeria nevét. Már rég nem féltem tőle... vagyis annyira nem, hogy ne merjem kiejteni a nevét sem. Legugoltam, és belenyúltam a földön elterülő zöld trutyiba. Tényleg trutyi volt... az a fajta szétolvadt rágó benyomású trutyi.
 - Ha te is arra gondolsz, akire én... - kacsintott. Sejthettem volna, hogy félszavakból még nem értjük meg egymást... - Mért, te kire?
 - Azt hiszem a Felhőtorony leggonoszabbikára... - nézegettem még mindig a ragacsot. - ... Valeriára!
 - Ki az a Valeria? - tette fel Ally a teljesen jogos kérdést, hiszen ha szerencséje volt, még sosem látta az ezüst hajú banyát.
 - Tudod, Valéria is egy boszorkány, méghozzá a leggonoszabbik fajta...
 - Hát igen, és még csak jófejnek sem mondható... - kapcsolódott be Jasmy is. - És iszonyatosan sznob is... Meg humorérzéke sincsen... Egyszer ugyan már majdnem legyőztem, de az egyik osztálytársamnak javaslatára otthagytam... Igaza volt, semmi értelme nincs azzal a boszival foglalkozni... Vagyis, most van.
 - Hm... Eléggé gonosz ehet, ha megtámadja CSAK ÚGY az Alfeát... - hangsújozta ki a "csak úgy"-ot.
 - Biztos azért nem csak úgy... Valami célja biztos lehet vele... Mondjuk még nem tudhatjuk egészen biztosan, hogy ő csinálta...
 - De elégé valószínű! - emeltem fel a mutatóujjam, mint aki éppen az észt osztja... ja, csak olyanom nekem sem volt soha. - Mit szólnátok egy kis nyomozáshoz?
 - Benne vagyok! - csillant föl Jasmy szeme. - Legalább kicsit kiszabadulunk a hétköznapokból! És mivel én osztálytársa vagyok Valeriának,  megpróbálhatok beosonni a szobályába... És kilesni, mire készül. - Jasvasolja kacsintva - De egyenlőre győződjünk meg róla, hogy minden szörnyet kicsináltunk!
 - Hát itt meg mi történt? - Faragonda hangja késként szelte át a levegőt, én pedig teljesen elfelejtkezve a ragyacsról az ujjamon, föltettem a kezem. - Hogyan került ide Jasmy?
 - Tanárnő... Sakura küldött egy üzetetet, hogy baj van... én jöttem, és szörnyeket láttam mindenütt, úgyhogy segítettem Sakuéknak... - Jasmy hangja olyan szinten vékonynak tűnt, hogy kezdtem félni, hogy elpattan.
 - Én hívtam. - próbáltam kimenteni, és végülis tényleg igaz volt. - Egy kis összeütközésünk volt a boszikkal, de elintézve.  - mosolyogtam angyalian Faragondára, aki egy sóhatással rámhagyta. - Azt hiszem nekem már van is egy tervem! - suttogtam a két lánynak, egy sejtelmes mosoly közben.
 - Nagyszerű, Saku! És biztos, hogy sikerülni fog...reméljük!
- Na, ná! - pördültem meg. Régen voltam ilyen büszke magamra. - Igazából nagyon egyszerű... egy kis látogatást fogunk tenni a mi kis banyánknál! - kuncogtam.
 - Oksi! Mi, hárman, igaz?
 - Aha - bólintottam rá, szinte egyszerre Allyval.
Elkuncogtam magam, majd ecsetelni kezdtem a zsenialitásomat.
 - Jasmy! Gondolom, hogy számon fogják kérni, merre jártál... mond az, hogy nálam felejtettél valami fontosat. Nem akarom, hogy az igazgatónőtök tudomást szerezzen a szörnyekről... - a számhoz emeltem a kezem, mintha lepisszegném a dolgot. - Faragondát bízzátok rám! - kacsintottam egy hatalmasat - A terv a következő: Ally és én pontban 0.00-kor találkozunk a szobák előtti folyosón. Ha meglát Griselda azt fogjuk mondani, hogy egymásnál hagytuk az egyik füzetünket. Szóval ott talizunk. A többit majd ott elmondom. Jasmy! Merre van a szobád?
 - Nincs messze a könyvtártól. De talán jobb lenne, ha elküldeném értetek Mango-t, a madaramat, és ő majd odavisz titeket! Egyébként kívülről is jól fel lehet ismerni, ugyanis tiszta virágos az egész, a többieké pedig sima szürke! - mosolyodott el. Tényleg rá vallt a dolog.
 - Értettem! Mostantól egy szót se róla, rendicsek? Te és én pontban éjfélkor találkozunk, Jasmy, te pedig várj ránk a nyitott ablaknál! - kuncogtam ismét. - Még soha nem csináltam ekkora szabályszegést! Azt hiszem nagyon tetszik! - nevettem még jobban, ahogy bele gondoltam anya "prédikációjába". Tuti megkapom, hogy olyan vagyok mint apa volt... csak akkor vettem észre, hogy kissé hangosabban mondtam a kelleténél, így mikor az összes tündér engem bámult, megpördültem, és az egyik szememet behunyva kinyújtottam a nyelvem.
  - Élvezzük az életet, amíg csak lehet... - hahotázott Ally is, majd egy hatalmasat rikkantott, amitől ráma röhögőgörcs jött.
Lassan sikerült összeszednem magam, és a telefonom kijelzőjére néztem, amin 15.35 állt.
 - Kérünk minden Nem Alfeai tanulót, fáradjanak haza. Köszönyjük látogatásukat! - a drága recsegő... khm.. vagyis iskolarádió hangja lelombozott egy kicsit, de még mindig túl sok volt bennem az adrenalin. Egy fél óra alatt kikísértük Jasmyt, de mivel még csak 4 óra volt, úgy döntöttem, nem fogom unatkozva eltölteni ezt a délutánt.
 - Nincs kedved vásárolni egy kicsit az év eleji bálra? - karoltam bele Allysonba mosolyogva.
 - Bál? - elkerekedett a szeme. Sejthettem volna, hogy nem tud róla, hisz Faragonda még nem jelentette be. - Hát... Veled biztos hogy bármikor elmegyek!
 - Szuper vagy! - öleltem meg. Csettintettem egy hatalmasat, mire a kedvenc pénztárcám roskadozva leszállingózott az emeletről - Én fizetek, és ehhez ragaszkodom!
 - Köszi! Szupi vagy! - ölelt meg most ő engem. - És, hova megyünk?
 - Hmm... Magix! VF ruhabolt! Csodás ruháik vannak! - nevettem, bár azért az a bizonyos vízcsepp ott lógott a halántékomon. Ezt komolyan én mondtam?!
 - Ó! Hát perszee!
 - Hát akkor, Indulás! - kiáltottam, és húzni kezdtem szerencsétlent magam után, ki az Alfeából, egészen a buszmegállóig.
Kivételesen szerencsém volt, a magixi 9-es járat pont akkor érkezett, amikor kiértünk. Nagy nehezen fölkapaszkodtunk rá, és befurakodva az embertömegbe szerencsésen találtunk magunknak két helyet.
 - Ugye, milyen helyes? - suttogta a mellettem ülé, én pedig csak akkor vettem észre az előttünk ülő srácot.
 - Tényleg helyes! - kuncogtam, és azon gondolkodtam, hogy Ayd most a haját tépné. - Jut eszembe! Arról még nem is szóltam, hogy a bálon minden évben a Vörös Forrásból érkező fiúk is részt vesznek! - egy pillanatra behunytam a szemem és újból a győzelmi mosoly virított az arcomon. Kinyitottam a szemem, és Allyra néztem.
  - Té...Tényleg? - pislogott hatalmas kerek szemekkel.
 - Aha! - kacsintottam rá, majd az előttünk ülő srácra néztem, aki már egy ideje Allyt bámulta... tényleg helyes volt, de nem teljesen az esetem.
Láttam Allyn, hogy elbambult, én pedig kishíján bealudtam. A busz ajtaja hangosan csilingelt, jelezve, hogy megérkeztünk.
 - Nyomás! Még elkapkodják a jó cuccokat! - rántott szó szerint föl az ülésből. Gyorsan a zsebemben lévő cetlire firkantottam Ally nevét, majd odadobtam a srácnak. Nagy slungal levágódtam a buszról, majd elindultam a megfelelő utcában.

Folytatjuk...