Láttam Allyn, hogy elbambult, én pedig kishíján bealudtam. A busz ajtaja hangosan csilingelt, jelezve, hogy megérkeztünk.
 - Nyomás! Még elkapkodják a jó cuccokat! - rántott szó szerint föl az ülésből. Gyorsan a zsebemben lévő cetlire firkantottam Ally nevét, majd odadobtam a srácnak. Nagy slungal levágódtam a buszról, majd elindultam a megfelelő utcában.

Sakura története 3.
avagy, út Valeria szobájához
3. rész

 - Saku, amúgy milyen az Alfea? Úgy értem, te régóta jársz, biztosan van róla véleményed! - elgondolkodtam.
 - Hmm... nézzük... magáról az épületről nem nagyon tudok nyilatkozni... ami a tanárokat illet... Faragonda tutijófej; Griseldát kerüld messziről... a többe meg semleges... némelyik jó, némelyik rossz... - megrántottam a vállam. - összességében én szeretem! - mosolyogtam és megálltam egy hatalmas épület előtt.
 - A te véleményedre biztosan hallgatok - Bólintott.
Beléptünk az épületbe, és egy jó hosszú válogatás után (én személy szerint összeszedtem vagy 10 ruhát) felpróbálgattuk őket. Végül egy gyönyörű zöld ruhára esett a választás, Ally pedig egy világoskék estélyit választott. Bevásároltunk cipőből is, majd átklattyogtunk az étterembe. Most mondjam, hogy azt is kifosztottuk?
 - Ha visszamentünk felgyorsíthatod az időt, hogy éjfél legyen!
 - Az idő felgyorsítása lehet nem menne, és véletlen elszúrnék valamit, de az időutazás szóba jöhet.
 - Értem. Csináltál már ilyet?
 - Egyszer, kiskoromban. Akkor sikerült, bár tudod, ötévesen eléggé furán éli meg az ember. De biztosan sikerül most is.
Bíztam benne, de azért az embert egy kicsit megrémíti a dolog. Kirázott a hideg a gondolattól is, hogy a semmibe ragadjak, mint Lydy.
Fölszálltunk a hazafelé, illetve az Alfea felé induló járatra, és hasonlóan mint idefele, levágtuk magunkat egy szimpatikus helyre. Ally rögtön az ablakra tapadt, én pedig mosolyogva nyugtáztam, hogy mellettük lévő székcsoporton az a fiú ült, akinek idefelé odaadtam azt a papírt.
 - Jut eszembe, mit írtál arra a papírra?
 - Csak egy vöröshajú barátnőm nevét, és hogy jöjjön el a bálra! - mosolyodtam el sunyin, és vártam a reakciót. Ami igaz késve, de megérkezett.
 - Sakuu... - kicsit egy pukkadó ovisra hasonlított, de végül ő maga is jót nevetett a dolgon.
 - Igen? - pillantottam rá ártatlanul, de végül nem pírtam ki, és én is csak elnevettem magam.
 - ... Köszi. - mosolyodott el, majd újra az ablakra tapadt. Épp a színház előtt haladtak el, mikor Ally felsikoltott. - JÉZUSOM! Lá... Láttad őt? OTT VOLT! Ott volt Larime Spotnach! A híres színésznő! Az egyik legszebb nő az univerzumban! - ájuldozott.
 - Komoly? - na igen. Ő róla még én is tudtam egysmást. - Óóó! Lemaradtam... - ültem vissza tettetett szomorúsággal.
 - Énsem hittem el, de Ő volt az! - lihegte, és én azt nem akartam elhinni, hogy ez ilyen nagy dolog. De neki fontosnak tűnt, nem akartam elvenni a jókedvét. - Saku, szeretnéd még látni?
 - Aha!
 - Akkor szurkolj hogy sikerüljön! Fogd meg a kezem! - Úgy tettem. Ally nagy nehezen fölállt, egyik kezét a busz falára helyezte, és koncentrált. 2 másodperc múlva kékes-szürkés hullámok csaptak ki a kezéből, és a busz irányt váltott: az idő elindult visszafelé. Egészen addig pörgette, amíg a színház előtt nem voltak, ott pedig hirtelen megállította. - Tessék!
 - Kösszíí! - öleltem meg. Rendes dolog volt tőle.
 - Szívesen, bármikor.
A busz lassan tovább robogott, egészen Alfeáig. Számunkra ez jelentette a végállomást, így kapkodva leszálltunk.
 - Hány óra?
 - 19.28 - válaszoltam, majd sikerrel leesett, hogy már majdnem egy fél órája bezárták Alfea kapuját.
 - Úristen! Ennyi az idő? De már nincs... záróra?
 - De... - nyeltem egy hatalmasat.
 - Hála az égnek nyitva van! - mutatott a kapukra Ally, de ahogy közelebb értünk, egy kissé feszült Faragondával találtuk szembe magunkat.
Nagy nehezen megálltam, mielőtt föllöktem volna az igazgatónőt, majd a térdemre támaszkodva lihegtem.
 - Hát önök, merre jártak? - kérdezte Griselda, aki ekkor ért oda hozzánk.
 - Mi csak... Mi csak... - Ally nem bírta végigmondani a lihegéstől.
 - Az idő tündére késik? - hányta a szemére Griselda.
 - Majd bennt elmesélitek hol voltatok, de most már sötétedik, gyertek be! - mondta kifürkészhetetlenül Faragonda.
Bólintottam, majd utánuk mentem, egyenesen az irodába.
 - Nos, akkor halljuk! - ült le asztala mögé Faragonda, én pedig elfoglaltam az asztala előtti egyik széket.
 - Ő.. izé... mi... vagyis.. Sakura csak bemutatta Magixet.
Ránéztem, majd elmosolyodtam és hátrdőltem a széken. Kereszbe tettem a kezem, amjd mikor Faragonda értetlenül nézett rám, csak annyit mondtam:
 - Kettes csapat főz, és Ally lassan eszik...
 - Pontosan - bólogatott az újonnan szerzett barátnőm.
 - Rendben, de máskor ne forduljon eő hogy ilyen későig maradtok! - figyelmeztetett, de tudtam, hogy csak üres lárma.
 - Most pedig mars a szobátokba! - Griselda az ajtó felé mutatott.
Bólintottam, majd Allyval eggyütt távoztam. Már a folyosón jártunk, amikor kitört belőlem a röhögés.
 - Mi az?
 - Istenem! Soha nem hittem volna, hogy Griselda képes ilyen arcot vágni!
 - Hát az tényleg vicces volt!
 - 19.48 - pillantottam a telefonomra. - Szerintem aludjunk egyet éjfélig... én elég fáradtnak érzem magam...
 - Egyetértek. Énis hulla fáradt vagyok...
 - Ok! Akkor a terv szerint találkozunk! - intettem neki, makd bevonultam a szobámba. Lis a szomszéd ágyon éppen egy könyvet olvasott, és mosolyogva fogadta az érkezésem. Én pedig elmeséltem neki, hogy mi történt velem, még a tervet is, amin egy jót nevetett, végül aludni küldött. Komolyan, mintha a nővérem lenne!

  Nagy nehezen lenyomtam azt az átkozott vekkert... ilyen gyorsan reggel lett volna? Az órára néztem, amin még az éjfél sem állt. Megdörzsöltem a szemem, és már készültem visszadőlni amikor eszembe jutott, hogy az egész az én béna ötletem, így talán kívételesen nem ártana időben ott lenni. Gyorsan magamra kaptam valami ruhát, bár a sötéttől nem láttam milyen színű... bár egy elnyűtt rövidgatyánál és egy hatalmas fehér ingnél bármiben elegánsabban festettem volna. Már alig maradt két percem hátra, mikor sikerült a hajamat összekötnöm a fejem tetejére. Halkan kinyitottam az ajtót, nehogy List is fölkeltsem (bár volt egy olyan érzésem, hogy ébren volt) átvágtam a nappalin, majd egy újabb ajtónyitás után megálltam a folyosó falánál, várva Allyra.
 - Szia! És Jasmy? - suttogta valaki mellőlem, és elég nagy lélekjelenlét kellett hozzá, hogy ne ugorjak egy hatalmasat... persze egy sikítással övezve.
 - Ő majd ott vár minket! Most pedig következzen a te feladatod! - kacsintottam rá, bár sejtettem nem nagyon látja - Le kell lassítanod annyira az időt, hogy mi ki tudjunk repülni Alfea látóteréből!
Nem láttam teljesen a reakcióját, de hallottam, hogy sóhajtott.
 - Oké. De fogd meg a vállam, különben te is lelassulsz. - összetette két kezét az arca előtt, és egy hangtalan fényrobbanás következtében kékes-szürkés köd járt át mindent - megállt az idő az Alfea látóterén belül - Gyere!
Bólinottam.
 - Változzunk át! Enchantix! - suttogtam, és éreztem, ahogy átjár ismét a szél.
 - De jó, neked már megvan az Enchantix...
Repültünk ki a nyitott ablakon, végig Alfea udvarán, majd át a védőfalon.
 - Remek! - kiáltottam oda repülés közbe, és imátkoztam, hogy ne nyeljek le egy bogarat sem. - Felhőtorony környékét is le tod lassítani? Csak amíg Jasmy ablakához érünk!
 - Persze hogy le tudom, de valahogy erőt kéne nyernem, mert azért megérted, hogy egy óriási területet az irányításom alá vonni nem kis fáradság... Megvan! - kiáltott boldogan, bár fogalmam sem volt mit csinált. Ő tudta. Reméltem. - Mostmár mehetünk! - repült előre egészen a Felhőtornyot körülvevő erdőbe, én pedig követtem. Végül leszálltunk. - Itt nem veszik észre, ha varázsolok!
Bólinottam.
 - Ha kell, talán tudok adni valamennyit az én erőmből is.
 - Inkább ne, a tiéd Valeriára kell. - mosolyodott el - Eléggé bonyolult folyamat lesz... - váltott komoly arcra, s miután megint a vállára tettem a keze, létrehozta a burkot a hatalmas Felhőtorony körül - Most Jasmy is az időpajzs fogja, de fel tudom oldani!
Kezdtem egészen érteni, hogy hogyan működik az ereje, amitől szörnyen büszke lettem magamra. Újból felszálltunk, és körberepültük a bosziiskolát, keresve Jasmy szobájának az ablakát. Pár körbe telt, amíg megtaláltuk és sikeresen landoltunk a szoba padlóján. Csakhogy Jasmy nem volt egyedül...
 - Ally! Mi van ha Jamsy elfelejtette és...
 - ... elmondta valakinek? - fejezte be a mondatomat. Igazából nem erre gondoltam, de ebben is volt igazság. - Nem látszik gonosznak... Na de előbb tudjuk meg Jasmytől, ki ő! - Odalépkedett Jasmyhoz és megérintette.
Jasmy összerezzent és felénk fordult.
 - Már meg is jöttetek? Az előbb kimentem, de mivel még nem voltatok itt, visszajöttem... - A szőke, lila-szürke ruhás lányra mutatott - Hadd mutassam be az ikertesómat, Francist!
Ally bólintott, és ő róla is föloldotta a varázslatot.
 - Helló!
 - Az ő ereje a selyem, és ő is segíteni fog nekünk! - ecsetelte Jasmy mosolyogva - Francis, ez itt Saku... - mutatott rám - És ő pedig Ally! - majd a vörösre emelte az ujját.
 - Öm... szija! - változtam vissza majd kezet nyújtottam.
 - Szia!
 - Saku, ugye, ez az átváltozás most Enchantix volt? - nézett rám csodálkozva. Bólintottam.
 - Én nekem egyelőre még a Gloomix sincs meg... Saku, nem tudod, hogy azt mikor lehet megszerezni?
 - Sajna nem... a charmixot azzal lehetett megszerezni, hogy bevallod a tévedésed... legalábbis nekem így sikerült... Lehet, hogy a gloomix is hasonló? - találgattam.
 - Mindegy... Majd megkérdezem Griffin igazgatónőtől! Akkor, felőlem, indulhatunk! - tapsolt egy hatalmasat - Lányok?
Egy bólintás után sunyin elmosolyodtam.
 - Most úgy érzem magam, mint valami maffia!
 - Sakuu... - Ally halántékán legördült a vízcsepp. - ... Nos, akkor mi a terv?
 - Hmm... - elgondolkodtam. Igazából teljesen elfelejtettem a tervet... hihi. De ha már egyszer kommandózunk: - Mostantól különválunk. Ally, az 1., Jasmy és Francis a 2. én pedig a 3.-as csoport vagyunk! 1. lépés: Az egyes csoport lefagyassza a terepet.
2. lépés: A kettes csoport ellenőrzi, hogy Valeria megfagyott-e. Ha igen, akkor intenek, és mi oda megyünk, ha nem, akkor Ally lefagyassza. Ennek a jele legyen a sima fejrázás. Oké?
 - Rendben, Saku! - mosolygott gyúnyosan Jasmy és Francis - Most majd elintézzük a mi kis boszinkat!
 - Akkor én már meg is vagyok a dolgommal... Hiszen a sulit már akkor lefagyasztottam, mikor idejötünk. - Allynak igaza volt. Erről meg is felejtkeztem.
 - Komi? - nevetett Francis.
 - Mindegy, attól még meg kell néznünk, hogy Valeria is lefagyott-e... - intett Jasmy, majd Francissal Valeria szobája felé lépkedtek, és benéztek az ajtón.
Jasmy intett egy újabbat, hogy minden rendben van.
 - Szuper! - emeltem öl a hüvelykujjam, majd odaszaladtam hozzájuk. - Elősször valamit meg akarok keresni!

Folytatjuk...