Jasmy intett egy újabbat, hogy minden rendben van.
 - Szuper! - emeltem öl a hüvelykujjam, majd odaszaladtam hozzájuk. - Elősször valamit meg akarok keresni!

Sakura története 3.
avagy, előkészületek
4. rész

  - Segítsünk?
 - Egy mappa az.. még taval csórta el tőlem. - vagyis a nyáron, de mindegy - Fekete, és egy rózsaszín pillangó van rajta. A bal fölső sarkában.
 - Azt hiszem, láttam nála...
 - Tényleg? - felnyúltam a szekrény tetejére, de csak port találtam. Úgy látom nem szeret takarítani...
Mondjuk, eleve nem volt valami sok tárgy a szobában... egy szekrény, egy ágy és egy asztal... ja egy üst meg milliónyi könyv...
 - Nincs itt... - suttogtam letörten. Úgy reménykedtem, hogy visszaszerzem a kottáimat... nameg a rajzaimat.
 - Talán az állati keresőbűbály segíthet! Kutyaorr! - kiáltott, majd egy zöld, félig átlátszó kutya jelent meg, majd Jasmy elmondta neki, hogy néz ki a mappa, majd a kutya a keresésére indult. Pár perc múltával felnézett, és jelentette, hogy a szobában nincs. - Nem baj, keresd tovább! - utasította. ekkor a kutya az orrát a földhöz nyomva kiszaladt a szobából, és egyenesen a könyvtár felé vezette őket. A zöld kutya oda igyekezett, és mint egy szellem, bebújt a könyvek közé, majd néhány pillanat múlva előhozta a szájában a keresett mappát. Jasmy megsimogatta a kutyust, majd kivette a szájából a mappát, átnyújtotta.
 - Köszíí! Igazából annyira nem fontos... talán csak nekem.
 - Az jó ha megvan - Ally teljes csendben követett minket és már megint egy kissebb szívrohamot hozott rám. Igazán jófej csaj, de erről leszokhatna. - És akkor hogyan leckéztetjük meg ezt a boszit?
 - Hátt! - kacsintottam, és eszembe jutott, hogy miért is lopta el a kis tolvaj - Rajzokon kívül más is van benne. - kaptam elő egy papírt, majd Ally kezébe nyomtam.
 - De ez üres... - visszavettem, majd a bal kezembe fogva, áthúzztam a másikat a papír fölött, amin hírtelen írás jelent meg.
 - Wow! Mi van odaírva?
 - Hű.. Talán valami zároló-varázs arra az esetre, ha Griselda megtalálná?
 - Valami olyasmi! - nevettem. Én sem tudtam volna jobban megfogalmazni. - Tavaly volt egy szorgalmi, és ezt oda készítettem. A lényeg, hogy a Felhőtorony megérzi az idegen varázslást, és emiatt nagyon keveset használhatjuk az erőnket...
 - Pontosan... - bólintott rá Jasmy is - Akkor... most mi lesz a terv?
 - Ezek szerint szinte csak én és Jasmy fogunk varázsolni? - kérdezte Francis.
 - Épp ellenkezőleg! Varázslat nélkül látjuk el a baját! - nevettem föl. Jöhet a jó öreg csináldmagad csapda!
 - Hú, Saku! Azt hogy gondolod? - Jasmy úgy nézett rám, mint egy ufóra. Az ufó pedig (alias én xD) lassan elhagyta a szobát, és a folyosóra lépett.
 - Ti soha nem leckéztettétek meg a hugotokat? - kuncogtam, bár hozzá kell tenni, hogy én sem csináltam ilyet soha. - Fogkrémes kilincs és hasonlók?
 - Hé.. Most ebből arra következtettem, hogy Valeria a KISHUGOD? - bámult el, én meg kishíján félrenyeltem.
 - Isten ments! - rámüldöztem... ja meg eleve idősebb nálam egy évvel. - De higyjétek el, hugicámnak is vannak jó dolgai... - sóhajtottam - Namost! Ötlet?
 - Hát, neked nincs?
 - Hmm... azthiszem, van! - kacsintottam, és éppen elnevetni készültem magam, de a zár kattogása elvonta a figyelmemet. Az ajtó lassan résnyire nyílt, még az előtt, hogy Allyt értesíthettem volna.
 Ally hírtelen lefagyasztotta a szobából kijövőt, de a pulzusom még mindig nem akart visszatérni a normálishoz.
 - Jesszus! - suttogtam, majd bekukucskáltam a résen - Lányok! - suttogtam, majd karon ragadjam a vörös lányt, és elkezdtem a barna boszi szobájába húzni.
 - Mi az?  Elmúlt a varázs? - kérdezte suttogva és dadogva az áldozatom.
 - Fogalmam sincs! Valamit láttam az ablakban... - sóhajtottam, amkikor kezdett leesni, hogy ez az egész nem is volt valami jó ötlet. - Aszem jobb lenne, ha hazamannénk! Illetve vissza az iskolába... Készülnünk kell az évnyitó bálra, azonkívül az idén a boszikat is meghívták...
Összekapartam Allyt, majd elbúcsúztunk a két boszitól és visszarepültünk az Alfeába, ahol Ally sikeresen bejuttatott.
 - Ideje aludni! - kuncogtam, ahogy elképzeltem magam zombiként. - Hajnali 3 van, mi meg még alig aludtunk! El fog fogyni az alapozóm - amit ezer éve nem használtam - a lila szememre!
Ally is elég hulla lehetett, mert szó nélkül bólogatott, majd eltűnt a szobájában. Írigyeltem, én is minnél hamarabb csak le akartam dőlni, és aludni... ezerrel. Na persze, nem volt ilyen szerencsém.
 - MEGTUDHATNÁM, MÉGIS MI FOLYIK ITT? - ripakodott rám egy lány... asszem ő volt a Nori.
 - Ömm... - gondolkodj! Utasítottam a lefagyott agykerekeimet, amik csikorogva elindultak. - A holnapi.. illetve a mai bállal kapcsolatban volt egy kis dolgom. - füllentettem és reméltem, hogy nem tűnik föl neki.
 - Biztos? És jó dolgokat szerveztél? - és-sel nem kezdünk mondatot. Bocsánat, de túl fáradt voltam hozzá, hogy értelmes dolgon járjon az eszem. - Kíváncsi lennék rá...
 - Bocsi, de már így is sokat mondtam! - próbáltam meg lerázni szerencsétlent. - Ígérem, legközelebb szólok! Jó éjt! - köszöntem, és bevonultam a szobámba.

  Másnap viszonylag korán keltem. Olyan félhat felé... és mégcsak zombi sem voltam. Azt hiszem Rosyne gyümölcsös pakolása tényleg használ. 7 felé úgy döntöttem megmosom a hajam, talán úgy több mindent lehet kezdeni vele. Természetesen, ilyenkor kopognak. Lassan a hajamra tekertem egy fekete törcsit, és kifáradtam, kinyitni az ajtót.
 - Ally!
 - Jóóreggelt jóóreggelt! - mosolygott a majdnem teljesen egy napja ismert vöröshajú - Készülsz már a mai bálra?
 - De még mennyire! - mosolyogtam, és kiszúrtam, hogy Ally hajában egy tincs nem úgy áll, ahogyan kellene. Természetesen addig idegesítettem vele magam, amíg kénytelen voltam lelapítani szegénynek. - Viszont, fél felé Faragonda megbeszélést akar tartani, méghozzá az előkészületekről. Szerintem én a zenét kapom.... de nem baj, azt szeretem.
 - Ő... Megbeszélés? Olyanról, hogy ki miért felel, mit csinál?
 - Igen, valami olyasmi! - alig fejeztem be a mondatot, megszólalt az iskolarádió... vagy az akármi.
 - Kedves diákok! Kérek mindenkit fáradjon le az udvarra, el tudjuk osztani, a feladatokat!
Nem törődve vele, hogy vizes a hajam, ledobtam a törölközőt és rohantam, hogy jó feladatot kapjak. Én nem fogok padlótmosni az száz!
 - Köszönöm! - lépett elő az igazgatónő. - Akkor kezdjük is el... - az igazat megvalva semmire sem emlékszem, hogy ki mit kapott, a saját nevemre koncentráltam... meg Allyéra. - Sakura és Allyson....
Egy pillanatra megállt a világ, és:
 - Zene! - hatalmasat ugrott a szívem, ahogy meghallottam a megnyugtató feladatot. - Kérem, mindenki kezdjen neki még az utolsó előkészületnek! 4-ig kell befejezni, délben van egy ebédidő, amikor szünetet tartunk. A bál 6-kor kezdődik! És szokásunktól eltekintve, idén egy diák tanácsára - rám nézett. - a boszorkányok közül is hívatott néhány vendég.
Egy pillanatra mindenki elcsöndesedet... boszorkányok? Az Alfeában?.. feszült csönd honolt végig a társaságon. Sóhajtottam egy hatalmasat, Allyra néztem és végül elkezdtem éljenezni. Na persze, mint a majmok innen már követtek...
 - Jasmy? - suttogta én pedig bólintottam. - Könnyű lesz! Az idő erővel könnyű mixelni.
 - És mit szólnál élőzenéhez is? Sőt! Kiskoromban tanultam gitározni, lehet, hogy még menne is!
 - Én dobolni tanultam... - mosolygott. - De menne egy kis szintetizátor is.
 - Víí! - sipítoztam, mint egy idióta. - Duett?
 - Benne vagyok! Már csak azt kéne eldönteni, hogy mit játsszunk/énekeljünk el....
 - Milyen stílust szeretsz? - kezdtem unni az áldogálást, így inkább elindultam egy lassú sétára.
 - A glam rockot imádom, de minden rock fajta jöhet xD Aztán még a pop, és a techno.
 - Értem. Én mindenevő vok. - rántottam a vállamon. - Akkor már csak zenét kell választanunk. Illetve, zenéket. - ültem le a fűre, és nekidőltem a "Fűre lépni tilos" táblának (xD).
 - Hát, írhatnánk akár most is egy számot, mivel szerintem gyorsan írok verseket :P De a te számaid közül is elő lehet adni, az enyémek közül is, de lehet akár Mianna számai közül is előadni...
 - Én Lortsy számait is szeretem. De van egy csomó tök jó földi szám is, bár azt szerintem nem nagyon ismertik itt...
 - Mondj párat. Épp az a jó, ha ismeretlen számot hallanak, így nem lehet olyan, hogy vki már hallotta valahol.
 - Hát, nem is tudom... én nekem tetszik Hilary Duff-tól a Come Clean, csak az lassú... bár, ha belegondolok, nem baj az! - kuncogtam, remélve, hogy érti a célzást. - Aztán ott van a kicsit rockosabb számok. Meg a pop is... pl. A The veronicas. Eleve két lányra íródott, szóval emiatt is jó. Aztán Cascada mixeiért rajongok.
 - Hm... Jól hangzanak. Talán ez a Veronicas bigyó, ez tetszik a legjobban... - elnevettem magam.
 - Szeretem a számaikat. Talán már egyet kettőt te is hallhattál tőlük. Mondjuk az Untouched-ot. - előkaptam az ezer éves telómat, és benyomtam a zenelejátszót.
 - Királyak! Akkor mi leszünk az ideiglenes Veronicas?
 - Vagy valami olyasmi! De akkor venni kéne egy gitárt, ugyanis csak egy játékom van... és azis odahaza. - esett le a tantusz... tom, tom... nem az eszemért szeretnek. - Dobbal hogy álsz?
 - Dob... Hát, nekem sincs itt, de otthon viszont van egy egész felszerelés. Gitárral, meg mindennel. De... - szinte láttam a villanykörtét a feje fölött. - Teleportáció?
 - Oké! De azért visszaérünk ebédidőre? - néztem rá sokatmondóan, bár sejthette, hogy csak húzom.
 - Persze hogy visszaérünk...
 - O-ké. - tagoltam. - Bízom benned! Mi megyünk érte, vagy azt teleportálod ide?
 - Hát, mivel azt sem tudom, hogy a pincében van-e, vagy a szomszédnéni fiánál, és nem szeretnék egy gumicsirkét ideteleportálni, ezért mi megyünk érte.
Elnevettem magam. Jópofának tűnt a dolog, hog egy esernyővel léggitározzak.
Ally megfogta a kezem, mormolt valami furcsaságot, és már Ostián is voltunk, fölpakoltuk a hangszereket, és visszatértünk az Alfeáb. Pontosan a színpad mellé.
 - Pontos vagy! - nevettem, miközben lassan letettem a gitárt a színpad szélére. - it szólnál olyan 8 felé egy kívánságműsorhoz? Amit szeretnének, azt játszunk! És 9 felé pedig lehetne karaoke!
 - Az király ötlet. Saku, tudszmozgatni a levegőben tárgyakat?
 - Attól függ milyen nehéz. Mire gondolsz?
 - Hát, épp a dobra - elhúzta a száját.
 - Az talán még megy. - fölálltam a gugolásból, majd előre nyújtottam a kezem. Öszekulcsoltam az ujjaim, majd egy kört írtam le a csuklómmal. Abban a pillanatban egy kissebb széltörcsér keletkezett a dob alatt. Lassan megfordultam, és leeresztettem a megfelelő helyre a felszerelést.
 - Köszi. Most pedig gyakorolhatunk - Felment, leült a dobhoz, és ütött párat.

Folytatjuk...