- Aha. Érdekel az egész történet? - néztem vissza rá.
 - Naná! - bólintott egy óriásit.
Elnevettem magam, és kihúztam a folyosóra, hogy senki ne hallja.
 - Hmm... azt hiszem ott kezdem, hogy bejutottam az ajtón...

Sakura története 3.
avagy, Aiko
7. rész

 - Egy folyosón találtam magam, a sötétben pedig ott lapult Diane. Rákérdeztem a nevére, elősször nem válaszolt. Ismét rákérdeztem, ekkor azt mondta, hogy elmondja, hiszen nem fogok kijutni innen. Levette a kesztyűjét. Igazad volt, tényleg bőrkesztyű lehetett, és rám mutatott. Vagy legalábbis felém nyújtotta a kezét. Abban a pillanatban mintha fejfájást öntöttek volna rám. Nem sok mindenre emlékszem. Mintha beszélgetett volna valakivel, aztán hírtelen megszűnt, és újból nem éreztem a fájdalmat. Ekkor monta azt, hogy "De nem én fogok kikapni Valériától..." amit nem nagyon tudok hova tenni. Utána eltűnt, mindha köd nyelte volna el...
 - Azta... És tényleg nem emlékszel semmi másra?
 - Vagyis miután Diane eltűnt, Keith ideadta a táskádat, majd ő is eltűnt. Nagyjából ennyi történet.
 - Érdekes. Egyáltalán mi ez a rejtett szoba az Alfeában?
 - Fogalmam sincs. Szerinted szólnunk kéne Faragondának? Ha nem is az egészet, hanem csak, mondjuk véletlenül nekitámaszkodtam a falnak, és beestem. Vagy túl átlátszó lenne?
 - Igazából nem is az a legnagyobb baj... - Ally kinézett az ablakon. - Hanem ha megtudja Diane, vagy Ő, hogy árulkodtunk, akkor szerintem itt nagyobb baj lesz, mint azt gondolnánk...
 - Igaz. De én még akkor sem értem, miért állt le... hiszen helyben elintézhetett volna, nem tudtam volna védekezni...
 - Talán nem Valeria a vezér. - visszapillantott rám. - Ugye arra gondolsz, amire én? Talán Keith volt képes leállítani...
 - De miért állította le akkor? Ennek semmi értelme... Ha képes arra utasítani Dianét, hogy téged támadjon meg, akkor engem miért nem? - megráztam a fejem. - Szerintem rossz nyomon vagyunk... és ha mind 3-an egy 4. embernek engedelmeskednek?
 - Az is lehetséges. De mi van, ha nem Keith utasította Dianét, hogy támadjon meg? Mi van, ha nem tehetett ellene? Téged viszont mondjuk nem akart bajba sodorni... Na jó. Ebbe én is belezavarodtam.
 - Akkor maradjunk a tényeknél. Téged is és engem is mnegtámadott Diane, de nekem szerencsémvolt valami miatt. Kb. ennyit tudunk. Ez nagyon kevés!
 - Még annál is kevesebb... És az üres feltételezések sem biztosan válank be... Próbáljunk helyből következtetni. Engem a déli torony lépcsőházából löktek le, téged pedig a terem délifelén ejtettek foglyul.... Mi van, ha csak egy bizonyos pontig hat Diane teleportációs ereje-márha az teleportáció? Ha van valami a közelben, amitől tud eltűnni?
 - Ez nem rossz, de ez megint csak feltételezés. Valakivel beszélnünk kellene... aki tud is segíteni...
 - Maximum Faragondával tudnánk megbeszélni, de úgy, hogy egy tanulmányi anyagunkhoz kérünk segítséget... Téged úgy is kedvel az igazgatóasszony!
 - Tévedés... - fújtattam, és szinte már eltudtam képzelni a füstölgést az orromból. - Apámat kedvelte, anyával viszonylag jól kijön... én csak azért vagyok egy kicsit "Közelebb hozzá", mert az ő gyerekük vagyok...
 - Na és? Akkor is közelebb vagy hozzá, mint én!
 - Rendben, de már hallom anya hangját. "Ugyan, Sakura! Ne keveredj ilyen veszélyes dolgokba!" - elnevettem magam. - Legyen. Holnap megkeressük, jó? Órák előtt.
 - Benne vagyok. Akkor holnap nem lehet szundizni... - biggyesztette le a száját
 - Órák után is mehetünk, mondjuk az első tanítási nap nem szokott olyan fárasztó lenni... Tavaly egy bájitalvolt, meg egy átváltozástan, abból meg csak a hajunk színét kellett megváltoztatni...
 - Akkor nekem jó. - elmosolyodott. - De most szerintem menjünk aludni. Elvégre, nem akarok holnap úgy kinézni, mint egy lazac...
 - Kb. Főleg, ha tényleg a ahajad színét kell megváltoztatni, ugyanis kapsz egy tükröt... Még eltörném...
 - És én mit mondjak? A napra lehet nézni, rám nem. Akkor, jóéjt, holnap találkozunk! - intett, és eindult balra.
 - Jó éjt! - kiáltottam még utána, majd én is aludni tértem.
Nagy nehezen bevánszorogtam a szobámba (egy jó hosszú tusolás után). Legnagyobb meglepetésemre Lisbeth nem volt ott... és egész éjszaka nem jelent meg.

  Másnap reggel viszonylag kipihenten épredtem... ami már eleve gyanús volt... ó, pluszban a mobilcsörgés vert föl, nem a vekker.
 - A nyavaja... - suttogtam és átnéztem a szemben lévő ágyra, ahol Lisbeth aludt. Egy ideig gondolkodtam, vajon mikor jöhetett be, de nem rémlett, így inkább fölvettem a telefonom és kisétáltam a fürdőbe. - Hallo?
 - Sakura! - hallottam Ally hangját a készülékből. - Hol vagy? Negyed óra múlva reggeli, és már alig van pár hely az asztalnál!  Persze azért nem vagyok hülye, itt ülök és foglalok neked, de nehogy lekéss a reggeliről... Csak úgy szólok.
 - Ó, köszi. Azt hiszem elaludtam... 5 perc és ott vagyok! - nyomtam le. Hírtelen berontottam a fürdőbe, átfésültem, vagy inkább átkapartam a hajam, és lerohantam az étkezőbe.
 - Huh, épp időben! - huppantam le a foglalt helyre.
 - Köszi! - estem neki a reggelinek, majd egy gyors pusztítás végeztem. - Neked mi lesz az első órád?
 - Mitológia. Szerintem nem lesz valami izgalmas... De lehet, hogy alig tanulunk valamit. Neked?
 - Bájital. - megrántottam a vállam. - Gondolom ugyan azt tanuljuk, mint tavaly...
 - Neked tök könnyű. Te már tavaly megtanultad, amit idén fogunk.
Iagzából csak az év elején, bár ezt nem tettem szóvá.
 - Annyira nem nehéz. csak oda kell fogyelni, mit mikor teszel bele. magát a Mitológiát pedig én szerettem. Érdekes volt...
 - Ha te ajánlod, akkor rendben. Szerinted mikor lesz vége az óráknak? Csakmert.... tudod, amit tegnap megbeszéltünk.
 - Nem tudom. Remélem max. 3 órát tartanak meg...
 - Énis. Bár én lehet, hogy később fejezem be. Még valamit el kell intéznem. - hírtelen megszólalt a becsöngő. - Akkor, találkozunk órák után!
 - Oké, szia! - intettem neki.

Kicsöngettek. Szerencsére.
 - Hogy telt az első óra? - csalt ki a folyosóra a szünetben Ally.
 - Jót aludtam! Hát neked?
 - Körülbelül hasonlóan. - elnevettem magam.
 - Tudod, gondolkodtam... az a Diane, vagy hogy is hívják... egyáltalán boszorkánytanuló? Csak azért, mert Keith kiírakozott az iskolából. De ha Diane tényleg a Felhőtorony tanulója, akkor Jasmy lehet, hogy tud egysmást...
 - Nem biztos. De ahogy a helyzetet nézem, semmi sem biztos. Lehet, hogy a Felhőtorony tanulója, de lehet hogy nem.
 - Majd írok akkor Jasmynak. - bólintottam, majd a csngő megszólalásakor elrohantam átváltozástanra.

Kishíján azt hittem kitör belőlem a röhögőgörcs. Ally tényleg szerencsétlen... talán még rosszabb is mint én. Most komolyan? Ki másnak nem lehetne visszaváltoztatni a hajszínét, egy egyszerű varázzsal? És most... khmm... zöldes-pirosas-kékes-sárgás-lilás-fehéres hajjal állt mellettem a folyosón, és úgy tett, mintha nem zavarná.
Én viszont kishíján elnevettem magam, de inkább a tankönyvbe bújtam, hátha találok bármiféle használható dolgot.
 - Heeeelp! - hallottam magam mögül egy ismeretlen hangot, és amikor hátrafordultam, egy ismeretlen lányt ráncigáló Griseldát pillanthattam meg.
 - Ally... Mit szólnál, ha most mennénk az igazgatónőhöz?
 - Menjünk... - örültem, hogy megértette a célzást.
Csönben követtük az ismeretlent, majd miután eltüntek az igazgatónő irodájában, megálltunk.
 - Akkor végül melyik történet legyen, amit beadunk Faragondának? A kutatás?
 - Nagy valószínűséggel....
 - Rendben. - bólintottam, és bekopogtam.
 - Szabad! - hallatszódott a hang az ajtó mögül.
Benyitottam. Bent, nem valami nagy meglepetésre az előbb látott lány állt.
 - Mit tettél a hajaddal? - képedt el az igazgatónő, a legnagyobb csodálatomra.
 - Igazgatónő! Nem tud valamit amivel visszaváltoztathatnánk?
 - De hogy is nem. - mosolyodott el jóságosan Faragonda. Hirtelen Ally haja elkezdett fényleni, majd újra eredeti színében díszelgett.
 - Köszönöm igazgatónő.
Gyorsan előkaptam a könyvem, és a kissé túlzsúfolt margóra bigygesztettem a megjegyzést, miszerint Ally-nak nem szabad ilyen gyakorlatot adni, nameg ha véletlenül mégis előfordul, mit kell kezdeni vele.
 - Igazgatónő! Kérdezhetnénk valamit?... ömm... igazából 6 szem közt...
 - Akkor én megyek, viszontlátásra! - köszön el az ismeretlen és készül lelépni. - Öhm... Faragonda igazgatónő... - Faragonda egy térképet nyomott a kezébe.
 - Persze! Akkor, ha megkérhetném, kedves Hope kisasszony, és Griselda fáradjon ki. Mit szeretnél?
 - Ömm... találtam a könyvtárban egy könyvet, miszerint az Alfeában több titkos folyosó, és terem van... - Allyra néztem.
 - .... és igazából az érdekelne minket, hogy olvastuk, hogy a csarnok déli oldalán van egy folyosó. Megtudhatnánk, hogy lehet oda bejutni, vagy némi információt róla? Igazából tanulmányi jellege lenne....
 - Egy könyvben? Nem hiszem, hogy ilyesmi lenne a könyvtárunkban... - szólalt meg Faragonda, és a kedves mosoly helyét átvette a komoly nézés.
 - Öhh.... - Allyba akadt a szó. Ez egyértelmű volt.
 - Bocsánat, igazgatónő! Tényleg nem könyvben volt... csakhát elég hihetetlenül hangzik, és... - Faragonda bólintott - A bálon, észrevettem egy ismerősömet, és amikor köszönni akartam neki, eltűnt. Helyette egy ajtót találtam. Gondoltam az egyik folyosóra nyílik, vagy valami raktár...
 - ... én csak annyit láttam, hogy Sakura eltűnt. Odamentem ahhoz a falhoz, ahol láttam utoljára, de az ajtó eltűnt.
 - A bálteremben? Igen, ott tényleg van egy folyosó... de az csak nagyon ritkán válik láthatóvá. - fölált a székből és az ablakhoz sétált. - Sakura! Lenne egy érdekes információm a számodra. - ALlyra nézett.
 - Allyson nyugodtan hallhatja.
Az igazgatónő bólintott, én pedig közelebb léptem, a nyomomban Allyvel.
 - Nézd csak meg ezt a képet... - elvettem, és a fényképre bámultam.
 - Aiko? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

Folytatjuk...