Sakura története 3.
avagy, Renée Palmer
  10. rész

Teljes nyugalommal sétálltam be a főbejáraton. Otthon voltam, és az igazgatónő pedig nem akart rosszat.. nem volt mitől félnem. Mégis hatalmasat ugrottam amikor balkézfelől egy vörös valami megrémisztett. Túlságosan sok időm nem volt vele foglalkozni, Faragonda megállt a lépcsők előtt és szembefordult velünk: a tekintetéből tütött az aggódás.
 - Hogyan jutott eszetekbe elhagyni az iskola területét? Éppen az imént szóltam Aikoról, és most... - Faragonda igazgatónő nagy levegőt vett, majd kifújta. - Azon kívül megszegtétek a házirendet, büntetésből 1 hét házimunkára vagytok ítélve, amit vagy a konyhában, vagy a takarításban kell ledolgoznotok. - Bólintottam és Ally varázserejére gondoltam. Nem lesz nehéz. - És varázserő nélkül!
Prüszköltem egy aprót, ami igazából nem tudom mi akart lenni: tüsszentés és káromkodás egyszerre. Azt hiszem.
 - És most halljam, merre voltatok?
 - Felkerestük egy régi "jó" barátunkat, a drága Valeriát és csoportját... - válaszoltam készségesen. Az igazgatónő csak fölhúzta az egyik szemöldökét és várta a folytatást. - Biztos forrásból tudom, hogy tényleg Aiko áll az élen.
Nem kerteltem, nem lett volna értelme, viszont éreztem, hogy mellettem Allyben kishíján megfagyott még a vér is.
 - Gyere csak vissza! - Még nem hallottam, hogy Faragonda fölemelte volna a hangját... egyszer minent el kell kezdeni, nem igaz?
 - Öm... hali?! - a hang irányába fordultam és megpillantottam a nemrég látott vörös hajkoronát. AZt hiszem ezt hívják mahagónivörösnek, teljesen más árnyalata volt, mint Ally narancsvörös, lángszínű hajának.
Szegény lánynak egy érett parihoz hasonlított a feje, úgyhogy végül úgy döntöttem nem szekállom tovább, és mosolyogva integettem neki. Sajnáltam. Faragonda oltárijófej tud lenni, de pillanatnyilag nem volt olyan hangulatban... és azt hiszem megértem, hogy miért.
 - B-bocsánat, de éppen kerestem a szobámat, mert eltévedtem...
 - És mit kerestél a folyosón az éjszaka közepén? Ilyenkor már mindenkinek a szobájában a helye! - Faragonda ideges volt. Hűha! Ilyetsem látni minden nap. - Légy szíves, ha már itt vagy, mutatkozz be.
 - Renée Palmer - intett, majd az igazgatónőre nézett, aki hátratett kézzel, szigorúan nézett ránk.
Eltelt így jó pár perc, mire Faragonda ismét felém fordult, én pedig oldva a hangulaton, rámosolyogtam. Faragonda nagyot sóhajtott.
 - Tényleg olyan vagy, mint az apád... vezesd körbe kérlek Renée-t - mutatott az új vöröske felé, én pedig kezet nyújtottam neki.
 - Sakura Tanaka!
 - Allyson Narderer! gyedül is körbevezeted Saku, vagy kell egy humormanó is?  - kuncogta el magát.
 - Még szép, hogy kell! - rámosolyogtam, jólesett, hogy segíteni próbál. - Amúgyis. Egy rakat megbeszélnivalónk van!
 - Mondjuk, teljesen igazad van... - lebiggyedt a szája - Hogy takarítsunk ki majdnem az egész sulit, VARÁZSERŐ NÉLKÜL? - szegény teljesen kiakadt... talán jobban is, mint Keithnél.
 - Asszem ahhoz nincsen közöm... befogjam a fülem? - suttogott Renée. Talán csak be akart kapcsolódni a beszélgetésbe.
 - Jaj, neked az agyadra ment Diane! - óvatosan kupán vágtam Allyt. Komolyan ilyen témája van csak a buggyantnak?! - Nekem sokkal jobb témám van! Azt majd megcsinem én... végülis az én hibám... odahaza elég sokat takarítottam, nem lesz gond.
 - Na nem, ha te, akkor énis. Azonkívül, mi az a jó téma? - kacsingatott. Asszem tényleg az agyára ment Diane...
 - Köszi. - mosolyogtam, egyre jobban bírtam Allyt... pedig már így is olyan volt, mintha éveket töltöttünk volna együtt... nem egy pár napot. - És tudodmit, igazad volt. Keith tényleg elárulta amit tudni akarok... bár nem értem, hogy miért, de az lényegtelen...
 - Haaa... - tátotta ravasz mosolyra száját Ally. - Csak... csak nem tetszel neki? - húzta össze a szemöldökét mosolyogva.
 - MII?! - akkorát ugrottam,h goy kishíján éreztem a plafon ütését a buksimon.. honnan vette ezt a hülyeséget?! - Ugyanmár!
 - Miért ne? Nem mondta hogy utál. És azonkívül hazakísért...
 - Bocs ha közbeszólok, de kiről is van szó? - Renée teljesen visszarángatott a földre. Szerencsére.
 - De azt sem, hogy szeret! Szóval... khm... - minden vér az arcomba tódult. Utálom amikor ezt csinálják.. pedig Ayd is mindig ezzel bosszantott. - Ömm... csak egy srácról...
 - Jólvanna. Hagylak békén. - mosolyodott el győztesen, pedig nem is győzött, sőt!
 - Gonosz vagy! - morogtam fölfelé menet a lépcsőn. - De visszatérve, a lényeghez, azért meglepődtem rendesen, hogy tényleg a nagynéném akar kinyírni...
 - Na jó, az engem is rendesen pofáncsapott. Kábé olyan, hogy anyu hív, hogy ebéd van, erre nekemtámad egy késsel. Na jó, ez eléggé bizarr lenne..
 - Az, de a hasonlat jó... - elhúztam a szám. - Minden esetre, Valeria és Diane eleve elég sok bosszúságot tud okozni... egy áruló rokon még nem hiányzott.
 - Áhh.... Nekem meg bocsánatot kéne kérnem Johnnytól, mert csak úgy leráztam. Nem volt szép dolog, hiába akartak kinyírni...
 - Akkor ezek szerint megbocsájtottál neki?
 - Öhh... - most ALlyn volt a sor, hogy fölvegye az arca is a haja színét. - Én... azt nem mondtam hogy megbocsájtottam neki, csak....
 - Értem... - mindent értően elmosolyodtam. - Fiúk! - Ally rábólintott. Szinte már hiányérzetem volt, és hátrafordultam. - Ömm.. Renée?! - eltűnt...
 - Jesszus.... Tényleg! Én hülye! És nem is figyeltem rá... - Ally egy árnyalatnyival halványabb színt öltött fel, mint álltalában.
A lépcsőház teljesen sötét volt, szinte nem is láttam semmit. Hogy nemvettem észre, ezt hamarabb?!
 - A nyavaja... fáradt vagyok én ehhez! - morogtam, és elkezdtem a falat taperolni valamiféle fényforrás kapcsolóját keresve.
 - Hogyan jutottunk ide? - nem találtam semmit. Teljesen üres volt a fal.
 - DIANE!! - Ally felsikított mellettem, én pedig megfordultam és a sötétet kezdtem el kémlelni. Mit nem adtam volna egy kis fényért! - Saku! Nézd, fény!
Odanéztem, de  csak a sötétséget láttam, ahová Ally kétségbeesetten tart.
 - Ally várj... - kiáltottam utána, de már későn volt. Eltűnt a szemem elől. - Lehet, hogy csapda... - sóhajtottam.
Nem tudtam, hogy mit tegyek. Teljesen sötét volt: nem tudtam a falat a levegőtől megkülönböztetni. Zsebre vágtam a kezem, és valami hideghez ért az ujjam. Hát persze, öngyújtó! Bekattintottam az apró lángocskát és Ally lehetséges helyzete felé indultam.
 - Hát ez meg?! - egy báb feküdt a padlón... és valahonnét furcsán ismerős volt. Le akartam guggolni, hogy megnézzem, de kialudt az öngyújtó fénye is. - A manó! - Újat kattintottam, hogy visszagyújtsam. Kezdtem kiakadni, de rendesen. - Na jó! Hajnali 1 óra, hulla vgyok, és kezdek dühös lenni! Esküszöm, ha ez egy vicc, én holnap mindenkit bezárok egy WC-be!
Hulla voltam.. és jobb fenyegetés nem jutott az eszembe.
 - Ha ez csak a hiszti kezdete, nem akarom tudni, hogy milyen az, ha tényleg hisztizel... - összerázkódtam az ismerős hang hallatán.
 - Rég láttalak... - gyúnyolódtam. Na igen, szörnyen régen volt, ne migaz... Keith? - bár, most sem látlak. Mit akarsz?
Bunkó voltam. Szörnyen... de mentségemre szolgáljon, hogy fáradt is. Méghozzá nagyon. Keith velem szembe állt és letakart az aprócska lángot a kezemben, ami lassan ki is aludt, és már csak a füst szagát éreztem.
 - A barátnőd elájult... - felhúztam a szemöldököm... bár sejtettem, hogy ezt nem látja.
 - És miért is segítessz nekem? - nem kaptam választ, így visszagyújtottam az öngyújtót, de a srác már eltűnt. Igazán abbahagyhatná ezt! Szörnyű, komolyan!
Jobb híján megfogadva a tippet elindultam arra felé, amerről Allyt sejtettem. Meglepődve tapasztaltam, hogy félhomály váltotta fel a teljes sötétséget.
 - Mi a baj, kis tündérke? Talán eltévedtél? Rossz úton jársz.... Nem szabadna ide jönnöd, tündérke... - Diane hangja csenegtt az egész folyosón, és amint odaértem éppen Ally haját igazgatta. Cöh...
 - Tűnsz onnan, te rondaság! - már magamra sem ismertem, annyira fáradt voltam, és az erőm úrrá lett rajtam: a falhoz löktem a boszit. - Hú, tényleg nem nézel ki jól... - közelebb léptem és tényleg: Diane még annál is sápadtabb volt, mint lenni szokott.
A szőke boszi fölmordult, majd elkaptaa csuklómat és a földhöz vágott. Fájt ám rendesen.
 - Bátorkodunk? Nem illik ilyet csinálni nálunk idősebbekkel...
 - Őszintén mondtam... tényleg elég ramatyul festessz. - lassan fölemeltem a fejem a hasonfakvő pózból. Még mindig nem tudom  mi üthetett belém, de kezdtem élvezni a helyzetet. - Drága nagynéném csak nem ledorgált, amiért hagytatok minket elmenekülni?
 - Miről beszélsz? Milyen nagynénéd? - sejthettem volna, hogy játszani fogja az ártatlant. - Oh, és még mindig szebben nézek ki mint te!
 - Azt elhiszem, ugyanis éppen egy 300 éve nem takarított padlón fekszek... - fújtam egy nagyot, mire a szemembe lógó tincsem egy ideg látni engedtek. - Tudod, Aiko... A-I-K-O.
 - Na idefigyelj, te kis tüncimünci! Velem te nem beszélhetsz így! És.... honnan tudsz te erről az egészről?
Még jobban leszorított, de nem fájt. Nem éreztem semmit.
 - HAGYD BÉKÉN! - Ally még mindig le volt kötözve, de örültem, hogy elvont a afigyelmét egy kicsit. Abban a pillanatban kigurultam akezei közül és talpra pattantam.
 - Hé, vén banya!  - Ally felé intettem, akiről a kötelek szépen lassan letekeredtek. - Kapj el, ha tudsz!
 - KIT NEVEZEL TE VÉN BANYÁNAK? 17 ÉVES VAGYOK, HA NEM LÁTNÁD! - nabumm. Megvan a gyengepontja...
Egy fekete gömböt orányított felém, de még mielőtt eldobhatta volna, Ally ráugrott hátulról.
 - Szép fogás! - azt hiszem akkor jött el a pont, amikor már én magam is őrültnek éreztem magam. De oltári volt!
Diane nagyot sikított, majd egy ködfelhő kíséretében eltűnt és a sötétből előbukkant Renée.
 - Mi történt itt?
Lebiggyesztettem az alsóajkam, majd elkezdtem toporzékolni, mint aki teljesen megkattant. Hírtelen tört rám a szédülés és elvesztettem az egyensúlyom. A sötétség, amire utoljára emlékszem.

A fejem még mindig zsongott, de egy szörnyen ismerős hang ütötte meg a fülem. Résnyire nyitottam a szemem, majd nehezen, de föltoltam amgam ülő helyzetbe. az öngyújtóm.. hár persze. Kinyitottam az egyik szemem teljesen és ALlyra néztem.
 - Hagyd csak, majd én megkeresem...
 - Figyelj, nem engedlek egyedül menni. Az előbbikből okulva, ki tudja, kik -vagy mik- rejtőznek a sötétben, odakinn... Én is megyek.
 - Nem, nem... látom, hogy nincs kedved... amúgyis, már jól vagyok! - elmosolyodtam, és megpróbáltam lábra állni. Kifejezetten nehéz volt.
 - De komolyan, ha kell, veled megyek.... De ha nem, hát nem. Szerintem visszamegyek a szobámba. Persze, ha megengeded... Nem lenne jó, ha Faragonda csoportos gyűlést találna itt.... Tőled pedig főleg meglepődne. - mutatott Keithre.
 - Nem, hagyd csak! Menyj, holnap suli... illetve ma... - ránéztem az órámra. - Futok egy kört, ha nem találom, holnap megkérdezek egy pár embert! - legyintettem, majdcsak meglesz valahol.
 - Akkor, léptem.... - Ally intett, majd távozott.
Jasmy hasonlóan tett, bár ő talán egy kicsit messzebre ment, mint Ally.
10 perc elteltével viszonylag már türhetően jártam és tényleg lefutottam a kört és hála a jó égnek megvolt a drága öngyújtóm. A zsákmánnyal tértem vissza a szobámba. Keith még mindig az ablakot bámulta... nem értettem mi lehet olyan érdekes rajta. Igazából megfordult a felyemben, hogy kiteszem Keith szűrét, de... hát... na, csak megmentett a nap folyamán egy párszor... khm.. enyivel tartoztam neki!
 - Maradsz? - kérdeztem, mire lekapta a tekintetét az ablakról és rám nézett. Halványan bólintott, és elfoglalta a kedvenc fotelomat... legalább jó ízlése van. Előkaptam a pizsimet és a törülközőt és lezuhanyoztam. Szörnyen jól esett a víz egy ilyen fárasztó nap után.
Egy negy óra múlva már pizsiben voltam a szobámba, és éppen aludni készültem. Bebújtam az ágyamba, jó szorosan bebugyoláltam amgam és leoltottam a villanyt.
 - Jó éjt!

Folytatjuk...