Sakura története 3.
avagy, a Milka csoki és az alfeai strand
  11. rész

  Nem tudom hány óra lehetett, amikor fölriadtam arra az átkozott vekkerre... azt hiszem félálomban lenyomhattam, de valahogy nem tiszta a kép... arra viszont emlékszem, hogy a folyosón valaki nagyban tarappolt. Szörnyen idegesítőnek találtam, így megfordultam az ágyon és... hopp. Komolyan, ha a filmekbe látja az ember, nem hiszi el... hogy képes velaki lepottyanni a saját ágyáról?!
 - Ó, hogy a... - inkább nem folytattam... már megfogadtam egy párszor, hogy nem káromkodom...
Átnéztem a szoba másik felére: na persze. Lis ágya gyönyörűen megvetve. El sem hiszem, hogy képes ilyen rendet tartani? Mindig olyan korán elment... bár tegnap este sem láttam. Egyedül lettem volna az éjszaka, és nem jött volna "haza"? Apropó egyedül! Gyorsan megfordultam, és valamiért egy cseppet sem lepődtem meg, hogy Keith nincs a fotelban. Ááá! Már megint ezt csinálja, utálom!
 - Szia... öhm... zavarlak? - Ally lépett be szobámba. - Nem ütötted meg magad? - őt pedig Renée követte.
 - Ally! Várj! Kérsz Milkát?
Hátra fordultam, de egy ideig még a fotelt bámultam.
 - Nem, köszi. Jól vagyok!
 - Öhm.. mi is az a Milka? - Ally tanácstalanul nézett.
 - Csoki a Földön. Asszem most...pont mogyorósat hoztam! Sakura! Milkát?
 - Ohh, nyami! Kérek! - Ally otthonosan sétállt be a szobámba és leült a fotelbe, amit eddig néztem. - Valami baj van?
 - Jöhet! - nagy nehezen fölálltam, törtem egy darabot a mogyiscsokiból és majszolni kezdtem. - Amúgy, nem láttátok Keith-et?
 - Hát valaki reggel mászkált a folyosón, azt hallottam. Asszem lement a lépcsőn... - Renée letette a csokit egy asztalra, és egy jókora darab Milkával leült Ally mellé.
 - Úgyérted nem láttunk-e lidércet? Kösz, nem. - tört le ő is egy darabot, és ő is eszegette. - Keith tegnap nagyon furcsán viselkedett. Vagy mindig ilyen, csak nem ismerem... bár ami azt illeti, nem is nagyon szeretném.
 - De hé, és mi lenne, ha arról beszélnénk, hoogy... avassuk be Ally-t a Föld legfinomabb dolgaiba! - pattant fel Renée teli szájjal, aztán vissza is ült.
 - Hogy érted, hogy furán viselkedett? Adsz még egy kockát? - fordultam előbb Ally, majd Renée felé. Furán? Keithnél az a fura, ha nem fura... vagyis... öö... na igen, ez az, hogy nem lehet rajta eligazodni... hah.
 - Hát... Egyszer eltűnt, máskor meg visszajött, és mindig megmentett téged, azonkívül különösen szótlan volt.
 - Soha sem beszélt sokat, úgyhogy nem tudom, mire gondolsz... - megrántottam a vállam. Szerintem ez Keithez képest teljesen hétköznapi volt.
 - Szerintem úgy érti, hogy velünk egy kissé gorombán viselkedett, csak mert elájultál. Persze nem sértésként mondom. Am vegyél, végülis nem azért hoztam hogy előttetek egyem meg.
 - Körülbelül...
 - Köszi... - Allyval együtt vettünk még egy darabot. - Szerintem olyan volt, mint mindig... bár őszíntén, nem sok mindenre emlékszem a tegnap estéből. Ott kezd kitisztulni, hogy az ágymban fekszem...
 - Az történt, hogy kirobbant valamelyik fürdőszoba fala, mert tele volt vízzel, tehát valószínüleg még mindig áll odalent a víz. - Renée szörnyen élvezte a dolgot... volt egy olyan érzésem legalábbis.
 - Téged pedig Keith a karjaiban hozott ide. Milyen romantikus... - Ally egyszerre nézett az "igazamvan" pillantásával és az álmodozóval. Én pedig sikeresen félrenyeltem a csokit.
 - Hogy... khm.. a... khm.. a karja... khm.. iban?! - köhögtem.
 - Igen, ott. De olyan cukik vagytok együtt... - mostmár Renée is álmodozó arcot vágott. Nem-nem-nem! Csak.. khm.. félreértettek valamit!
 - Igen, cukik. És meg is csókolt... - azt hittem elájulok, de szerencsére Renée megbökte, ami a füllentés jele volt. - Na jó, nem csókolt meg, de mikor kimentem, még itt volt. Ki tudja, hogy itt maradt-e éjszakára?
A szoba forgott velem, de valahogy kezdett lenyugodni a kalapáló szivem. Bele sem mertem gondolni, milyen lehet az arcom színe.
 - Soha nem csókolna meg... - suttogtam, talán a saját megnyugtatásom végett. Azt viszont a világértsem árultam volna el nekik, hogy én magam marasztaltam...
 - Csak nyugi! Megértjük, igaz, Ally? - Renée a szeme sarkából Allyra nézett, aki merengve dülöngélt jobbra-balra.. azt hiszem nem akarom tudni, mire gondolhatott.
Ally nagyokat pislogott.
 - Persze.... - szívecskét formázott a kezével. - Figyelj, a jövőbe látok. Szóval... hidd el, össze fogtok jönni. Bár az is lehet, hogy Keith-tel elkezditek útálni egymást és eluralkodik a gyűlölet...
 - Gonosz vaaagy! - mind ketten rám meredtek.
 - Azt hiszem igazad van... - elgondolkodva egy újabb csokiért nyúltam. - Nagy valószínűséggel nem leszek valami szimpi, ha kiállok a húga ellen. Huh... Aydot is fel kellene már hívnom... megígértem, hogy telefonálok, de elfelejtettem...
 - Oké... Egy pillanat.... Ki is az az Ayd? - Ally újabb tanácstalan pillantást vetett rám.
 - Jaa, tényleg, kiről van szó? - motyogta a mahagónivörös, majd elszaladt egy újabb tábla csokiért szaladt.
 - Nem meséltem még róla?. - Ally megrázta fejét. - Ayd az egyik legjobb barátom, még a Földről... és kissé kíváncsi. Bár őszíntén engem is érdekel, hogy mi van vele. Ha minden igaz éppen a strandon napozik.
 - Végül is nekünk is lehet strandunk, ah szerválunk egykis homokot a lenti árvíz mellé. - rukkolt elő egy újabb idióta ötlettel Renée, miközben betömte a következő kocka csokit. Na ennek vannak ötletei, az biztos...
 - Te, neked mekkora ötleteid vannak! - Ally kirohant a szobából és pár perc múlva egy fürdőruhában tért vissza. - Megnéztem, lent elég mély és meleg a víz! Nem hiszitek el, de már van aki fürdik is benne!
 - Ezt nem mondod komolyan! - halálra vált arcal meredtem a két vörösre. jesszus, hova kerültem én?!
 - Gyertek le és nézzétek meg! Nem mi voltunk az elsők, akik kiokoskoduk ezt a dolgot...
 - Na neeee! - Renée is elrohant a fürdőruhájáért és pedig kővé dermedve álltam és néztem őket. Valahogy megfordult a fejemben, hogy kezdem érteni, Keith miért menekült el olyan gyorsan...
Renée és Ally szinte észre sem véve, hogy teljesen lemaradtam, elrohantak... én pedig még mindig sokkolva voltam... bár már kezdett fájni a dolog.
Sokáig tartott amíg megemésztettem a dolgot, de végül jót nevettem az egészen, és elindultam a könyvtár felé. Volt egy pár ötletem, mire keressek rá. Már a folyosón sétálltam, amikor összefutottam Faragondával. Az igazgatónő komor arcal köszönt és intett hogy kövessem. Volt egyolyan érzésem, tudom miről van szó, úgyhogy jobbnak láttam nem ellenkezni. Az irodában leültem az íróasztal előtti székre, és az ujjaimmal kezdtem játszani. Faragonda csak nézett, nekem pedig jó 10 percbe tellett, hogy föltűnjön a szokásosnál is mogorvább Keith az ablak mellett. Faragonda megköszörülte a torkát, nagyot sóhajtott, majd bátorítóan elmosolyodott.
 - Nos, Sakura. Szeretném, ha elmesélnél nekem néhány dolgot. - felkaptam a fejem.
 - Ami a csőrepedést illeti, fogalmam sincs, hogyan történt... tényleg. - Faragonda megrázta a fejét, és aggódva nézett rám.
 - Az most a legkisebb bajunk. - Keithre nézett. - Keith Maloni, ugye? - Keith bólintott, majd legnagyobb meglepetésemre mellém sétállt. Fura. - Tavalyelőtt a Vörösforrás tanulója volt, ha jól tudom. Jó tanulónak számított, mégis otthagyta. Önként. Megtudhatnám az okát?
Keith résnyire szűkítette a száját, és jól tudtam miért. Semmi kedve erről beszélni... főleg nem Faragondának.
 - Nincs különösebb oka... - préselte ki magából a szavakat, de a szeme egy falut képes lett volna kiírtani. Faragonda csak mosolyogva bólogatott.
 - Értem. - ráhagyta. - Mondd csak Sakura, mi történt tegnap este? Addig ismerem a történetet, hogy meg akartál győződni róla, hogy a nagynénéd is a dolgok mögött áll. Elindultál hozzá, majd valamilyen okból különváltatok Allysonnal. - bólintottam.
 - De honnan tetszett tudni, hogy merről jövök? - egyértelműnek tűnt, hogy tudta, elhagytam az iskolát... de hogy merről jövök?! Faragonda elmosolyodott és Keithre emelte a tekintetét.
 - Kaptam egy figyelmeztetést. - a mellettem álló srácra néztem és örültem hogy sikerült elkapnom a pillantását, még akkor is ha nem sok mindent derítettem ki belőle... khm... vajon mióta nézhetjük egymást? Éreztem ahogy forrósodik az arcom, ígay jobbnak láttam megelőzni a paradicsomvörös állapotot és elfordulni. Az igazgatónőre néztem, aki hatlmas mosolyal az arcán nézett minket. Jesszusom, nem akarom megtudni mit gondolhat!
 - Nos, mi történt?
 - Nem tudom... nem emlékszem semmire... talán Ally emlékszik... - reménykedtem benne hogy elhiszi, hiszen ez volt az igazság...
 - Értem. Akkor menyjetek csak. Úgy hallottam a diákok nagyon élvezik a csőtörést... lehet, hogy úgy kellene hagyni... - újabb mosolyt villantott felénk én pedig meghajoltam, majd az ajtóhoz indultam és pont akkor értem oda, mint Keith. Már szinte vártam hogy kiviharzik az ajtón, de legnagyobb meglepetésemre megállt és előre engedett. Nah jó, itt valami nincsen rendben az már biztos!
Végül a csőtörés felé vettem az irányt és már előre elképzeltem a béna látványt: egy egész folyostó vízzel... Huff. Nem volt túl messze, néhány sarkon való befordulás után el is értünk oda. Na igen. Értünk. Nem értettem mi a fenének jött velem, de eszem ágában sem volt szóvá tenni.
A víz tényleg egy egész folyosót elárasztott, az egyik lépcső félig be volt omolva és folydogált ki rajta a víz, míg a másikat nevetgélő diákok foglalták el... arról nem is beszélve, hogy az egyik végében egy homokból készült "szárazföld" lett kialakítva, rajta egy egész bárral. Nem semmi! Végignéztem a tömegen, és nem votl nehéz kiszúrnom az égővörös hajcsomót... egy furcsa zöldesszőkés sráccal. Johnny?! Elmosolyodtam, majd lekuporodtam az előbb említett homokos részen és Griselda versenyei kötötték le a figyelmem. Szinte észre sem vettem semmit, csak hogy Keith leült mellém, és az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy nem zavart. Éppen ellenkezőleg...
Griseldán még mindig ki voltam akadva. Nem volt elég a fürdőruha (ami leginkább a sulis fürdőruhákra hasonlított) még egy úszósapkát is magára erőltetett, úszószemüveggel együtt. Már nem bírtam ki, és szinte sírtam a nevetéstől. Letöröltem a könycseppjeim, majd sikeresen kiszúrtam Jasmyt is a tömegből. Büszkén fölálltam, és indultam a barátnőm felé, amikor valami megállított. A jobb csuklómra néztem, amit Keith éppen tartott, majd a srácra, aki megrázta a fejét. Értettem ugyan a célzást, de egy kicsit csalódottabban ültem vissza, mint ahogy kellett volna.
 - Szerintem hagyd most... - Jasmyra néztem.
 - Igazad van. - törökülésbe húztama lábaim, majd előkaptam a kedvenc jegyzetfüzetemet (még annó az éttermit >.<') és egy cerkát is előkotorva firkálni kezdtem. Meg akartam örökíteni ezt a képet, mert túla abszurdnak tűnt az egész helyzet. Nem kínlódtam sokat vele, hiszen az egész füzet nem volt nagy, majd újból zsebrevágtam és felálltam.
 - Megyek, megkeresem a fürdőruhám. - mosolyogtam Keithre, kitudja miért de megjött a kedvem a hülyüléshez. Talán elment az eszem... ki tudja, de végül sikerült előkotornom a fürdőruhám egy bőrönd mélyéről (ami a szekrény legmélyén volt), majd magamra kaptam. Rátekertem egy nagyobb strandlepedőt a derekamra, és egy törülközővel a karomon, belelépve egy strandpapucsba visszaszaladtam a többiekhez. Végigsiettem a megmaradt részen, majd a lépcső alján megálva elkapott a nevetőgörcs. Allyt természetesen megint utolérte a szerencsétlensége és leöntötték valamivel, ami talán egy shake lehetett hajdanán.
 - Bocs Ally... - törtöltem le a könnyeimet, majd a térdemre támaszkodtam. - de ha szerencsétlenségről van szó, nálam is túlteszel...
Ally hatalmasat nevetett.
 - Ez jól esett, köszi. Remélem nem kell azért kicserélni... Elvégre kockás, és csak nem látszik meg rajta...
 - Én tényleg sajnálom, tényleg nem direkt volt... - Johnny furcsán érezhette magát, mert arrébb húzta Allyt, mi pedig értve a célzást hagytuk őket.
 - Hallod mekkora volt! - Renée udvarias módon megpróbált nem fekve nevetni, de nem sokáig bírta és őt is elkapta a röhögőgörcs.
 - Hallottam. - mosolyogtam, majd egy fejessel beleugrottam a vízbe, majd miután felbukkantam a felszínen egy jó adag vizet küldtem a mahagónivörös lány felé.
 - Bocs, Ally-t néztem. Éppen megpróbálja levakarni a felsőjéről a shake-et és közben kapálózik. - elkuncogtam magam.
 - Hagyjuk őket... - gonosz mosolyra húztam el a szám, majd Renée bokájánál fogva lerántottam a víz alá. Renée visított, majd rámvetette magát, és most cserébe az előbbiért ő húzott engem a víz alá.
Félig fuldokolva, félig nevetve buktam a víz fölé.
 - Ezt megérdemeltem... - mosolyogtam, de azért csak lenyomtam még egyszer Renéet a víz alá. Ezt jó párszor még megismételhettük.

Folytatjuk...