Sakura története 3.
avagy, teljes a csapat
  12. rész

  Renée iszonyat hangosan sikított, majd elkapta a bokám, és berántott a víz alá. Most már én is fuldokoltam. Bár alapvetően jó úszónak tartottam mindig is magam, a nevetőgörcs és a levegővétel nem igazán passzol egymáshoz. Kiköptem egy fél liter vizet.
 - Ezt megérdemeltem... - nevettem, miközben kiköptem még egy kisebb szökőkutat. Aztán hírtelen eszembe jutott a bosszú, és úgy vágódtam szegény lányra, hogy az kisebb sokkot kapott a víz alatt. Márpedig ez egy víztündértől nagy szó!
  Az idő viszont vágtázott, és előbb utóbb 5 óra felé járt. Már az összes bőröm szanaszét volt ázva, úgyhogy inkább a szárítkozás mellett döntöttem, és kimásztam a partra. Első adandó alkalomm Ally tűzvörös loboncát kerestem, de akár merre néztem, nem volt sehol... aztán végül valakin mégis megakadt a szemem, mégha nem is a narancshajú barátnőm volt. Keith még mindig teljes nyugalommal ült azon a helyen, ahol hagytam.
 - Saku, én egy kicsit fázok így hogy kijöttem a vízből... Nem szárítanál meg? - Renée hangja visszarántott, majd egy fuvallattal megszárítottam a remegő lányt. - Fuuu, így mindjárt jobb... De szerinted mi lenne abból, ha valahogy kereszteznénk az erőnket?
   Igazából nem nagyon volt még elképzelésem sem, maximum ilyen jeges szélvihar, de az nem kecsegtetett túl jóval, úgyhogy inkább gyorsan elköszöntem tőle egy "mindjárt jövök"-kel, és Ally keresésére indultam. Egy jó ideig még a folyosón bolyongtam - legalábbis azon a részén, ami még száraz volt - és Allyt kerestem, de sehol sem láttam. Márpedig az idő már olyan 7 felé járhatott. Aztán hírtelen rgy szörnyen ismerős hang szólalt meg mögöttem:
 - Saku! Na végre, csakhogy megvagy! Ally? - hátrafordultam, bár már az előtt is tudtam, hogy a hang tulajdonosa Jasmy. Kérdően nézett rám.
 - Szija! - köszöntöttem egy fülig érő mosollyal. - Fogalmam sincs... őt keresem... talán valaki látta. - nézelóttem továbbra is, majd utolsó mentsvárként Kaithfelé fordultam. - Talán Keith látta... - jött a találgatás. Jasmy bólintott, úgyhogy nagy léptekkel elindultam a srác felé.
 - Bocsi... nem láttad Allyt? - nem válaszolt, csak egy pontra nézett a vízben, és nagy nehezen bökött egyet a fejével a keresett irány felé, ahol a két vörös barátnőm nagyban csatázott.
 - Ömm... köszi. - mosolyogtam erőtlenül.
 - Fura ez a Keith... - Jasmy a fülembe suttogta. - Mindig mindenhol ott van! Mintha tudna teleportálni... - Láttam, hogy jasmy óvatosan nézett Keithre. De én csak elnevettem magam.
 - Kívételesen nem. Bár nem tudom minek, de velem jött ide. - Jasmy szinte láthatatlanul bólintott. - Nem bízol benne? - léptek jöttek nem is olyan messziről. Oda fordultam, de csak Renée volt az.
 - Ömm, csak kicsit le akartam ülni. - nem igazán tudtam mit mondjak rá... legyek olyan kegyes és engedélyezzem? Talán. Aztán követtem a pilantását, ahol egy lány bujkált. Barna haja volt, néhol egy kis rózsaszínnel keverve, például a fufrujában. Sejtettem, hogy nem teljesen alaptalanul bújkál. Egy ideig csak néztem a lányt, és azon gondolkodtam, hogy ezek ketten tuti nem 100-asok (mármint nem a bolt!). Aztán csak elnevettem magam.
 - Lebuktunk! FUTÁÁÁÁÁS! - ordította vihogva Renée, de meg se tudott mozdulni a nevetéstől.
 - Öhh... heló? - láttam rajta, hogy el akar futni, de kitudja hogy elbotlott a lábában és elkapta a röhögőgörcs is. Jasmy is nevetett, mind nevetünk, de már annyira, hogy sírtunk tőle. Én legalábbis.
 - Minden oké? - húzta föl a lány Jasmy.
 - Köszi... igen, azthiszem. - állt fel. - A nevem Hope. - mosolygott.
 - Jasmy! - mosolygott a boszi is. Aztán már csak azt hallottam, hogy Renée nagy csobbanással hátrafelé a medencében landolt.
- Ti aztán nem vagytok semmik! - nevettem továbbra is, és a szememet kezdtem el törölgetni, hogy lássak valamit a könynektől.
Jasmy egy kutyát küldött Renée után, ami kihúzta az ázott lányt a partra.
 - Tessék! Mostmár szárítkozhatsz!
 - Re... Renée! - próbált bemutatkozni Jasmynak, de a röhögőgörcstől minduntalan visszaesett a vízbe. Utána nyúltam, hogy hátha eltudom kapni, de csak engem is magával rántott. - Szup-er! - Jasmy után nyúlt és berántotta őt is.
 - Na jó! Ha már nem bírtok kint maradni, akkor maradjunk a vízben! - Jasmy is nevetett, és köpködte a vizet.
 - Szerintetek egy ilyen nap után elérjük egyáltalán a szobánkat?
Jó kérdésnek számított, magam sem voltam benne biztos, hogy lesz elég erőm rá. Aztán jött egy jó ötletem. A mutatóujjammal csináltam egy szép kis kört a víz felszínére, ami lassan tágulni kezdett, kiszorítva a vizet. Beleáltam a közepébe, és élveztem, hogy száraz vagyok.
 - Én asszem megyek, és lefekszem... holnap tanítás! - kiléptem a vízből, fölkaptam a leejtett törülközőmet, és Keith felé indultam... aki még mind ugyanott ült. Mellé sétáltam, ő pedig legnagyobb meglepetésemre fölállt és velem együtt távozott. Végigsétálltunk a folyosókon, miközben én folyton folyvást oldalra pillantgattam, remélve, hogy nem veszi észre. Rengeteg kérdésem lett volna hozzá. Miért van itt? Mit akar? Valeria küldte? Vagy egyáltalán... miért mászkál ilyen nyugodtan az Alfea közepén. Nem mertem megkérdezni. És igazából nem is tudtam, akarom-e egyáltalán a válaszokat.
  Amint fölértem... ömm... -tünk, elmentem lezuhanyozni, ami rettentően jól esett még akkor is hogyha egész nap áztattam magam. Nagy nehezen elzártam a vizet, kimásztam alóla, megtörülköztem és felöltöztem, majd visszasonfordáltam és hassal az ágyra vetettem magam. Természetesen így nem kaptam levegőt, szóval előbb-utóbb oldalra fordítottam a fejem. Keith ismét elfoglata a jó kis fotelem, és meg kellett hagyni, jó ízlése volt. Én is imádtam.
 - Kényelmes? - kérdeztem ironizálva, de nem vártam választ. Hát, nem is kaptam.
 - Amúgy mit keresel még mindig itt... - feljebb tornáztam magam - a hugicád nem fog örülni neki...
Keith fölhúzta a szemöldökén, majd gúnyosan elmosolyodott.
 - Netán zavarok?
 - Nem. - vágtam rá azonnal, még gyorsabban is, mint kellett volna. De úgy tűnt nem figyelt rá. Fogalmam sem volt, miért mondtam meg az igazat. Tényleg nem zavart, sőt még örültem is neki... természetesen azért, mert megszoktam, hogy van valaki a szobában, Lis pedig már egy pár napja nem aludt itt. - Jó éjt! - oltottam le a lámpát.

   Egy szempillantás alatt felriadtam. Az egész szobát egy döngés rázta, az ablakon kerestül pedig pont bevetődött a villám fénye. Megfordultam, hátha úgy sikerül visszaaludnom, de nem ment. Végül föladtam egy újabb elektromos kisülésnél, és komótos léptekkel az ablakhoz csoszogtam, hogy behúzzam a sötétítőt. A legnagyobb meglepetésemre az Alfea kertje ködben úszott. Hátrafordultam, hogy megnézzem Keitht, de nem volt sehol. Éreztem hogy egyszerre idegesedek és aggódok, amikor a szobám ajtaja lassan kinyílt. Megdermedve figyeltem a fénycsíkban megjelenő alakot, amikor Keith csurom vizesen belépett rajta.
 - Miért nem alszol? - kérdezte, miközben rám függesztette a tekintetét.
 - Merre voltál? - támadás. Kár hogy nem jött be. - Nem tudok aludni.
Keith sóhajtott, majd beljebb lépett. Éreztem hogy elfintorodok, amint megláttam, hogy hogyan csöpög a kabátjáról a víz a kedvenc hosszú szőrű szőnyegemre.
 - Megszárítalak jó? - nem várztam választ. Bár, mire megszólalhatott volna, már száraz volt. A szőnyeggel együtt. - Merre voltál?
 - Kint. - rajtam volt a sor, hogy gúnyosan elhúzzam a szám szélét.
 - Bővebben? - Keith nem válaszolt, csak sóhajtva leült a megszokott fotelbe.
 - Az igazgatótok megkért valamire. - meglepődtem, még ha nem is mutattam ki. A pukkadás abban a pillanatban eltűnt, ahogy meghallottam, hogy Faragonda igazgatóasszony keze van a dologban.
 - Mire?
 - Nem a te dolgod. - éreztem, hogy a fejem fújódik akár egy lufi, ami bármelyik pillanatban szétdurranhat. Végül mégis csak kifújtam, és nagy slungal elhagytam a szobát, az ajtót bevágva magam mögött.
 - Mégis mi a fenét képzel ez a...  - hírtelen megálltam. Csak most vettem észre, hogy a folyosón vagyok, és veszettül hideg van.
Messziről egy kiáltás jött, amiben felismertem Ally hangját. Nem is érdekelt továbbiakban a hideg, berontottam az ajtaján.
 - Ally! - az ágyához rohantam és a vállára tettem a kezem. - Jól vagy?
 - Csak.... csak rosszat álmodtam. - kicsit mintha lihegett volna. Végül mosolyogva rám nézett. - Te? Ilynekor? Fent?
 - Nem tudtam aludni... - elhúztam a szám, de szörnyen megkönnyebbültem, hogy jól van. - Mr. Bunkó meg fölidegesített, szal, nem hiszem, hogy hamar vissza akarok menni. - leültem az ágya szélére.
 - Én sem bírtam aludni. Te amúgy nem fázol?
 - De, egy kicsit... - vakargattam a tarkómat egy béna mosollyal, és megpróbáltam a térdzoknit combig fölhúzni. - Szereznem kellene egy melegítőgatyát...
 - Ma este még visszamész a szobádba, Mr. Bunkó mellé? - Ally kibújt a takaró alól és elindult, hogy  gatyőt szerezzen nelem. Én pedig elnevettem magam.
 - Nem tudom... majd meglátjuk.. hátha jó kedvem lesz és megkegyelmezek neki.
 - Addig is vedd fel ezt. - húzott ki két meleg gatyót a szekrénye mélyéről, az egyikbe belebújt, a másikat átnyújtotta nekem, és visszahuppant az ágyra. magamra húztam, majd törökülésben elterpeszkedtem az ágyon.
 - Muszáj holnap tanulni?! - az órára néztem, amin hajnali 1 állt. - Vagyis ma...
A vörös kuncogott egy sort, miközben ő is felült a párnájára, és fátradőlt a falnak, lábait a paplan alá rejtve.
 - Úgy néz ki... De figyelj. A holnapi órá úgyis lightosak... azthiszem...
 - Igaz. - hatalmasat ásítottam. - Nagyon zombinak nézek ki?
 - Áááá....h... - ő is ásított egyet. - Hát.... picit.. - kacsintott.
 - Szuper! - lekesedtem, bár sejtettem, hogy Ally teljesen buggyantnak néz. - Legalább szívrohamot hozok arra a... a... nem is tudom mire!  - elnevettem magam. - Na, ez sértés volt a javából...
 - Hát, azthiszem látott ő már nálad félelmetesebbet is... - nevetett. - Öm.... Kérsz egy almát?
 - Köszi most nem. Megleszel? - álltam föl.
 - Persze, megleszek.... Menj csak!
 - Hát, akkor jó éjt! - intettem, majd végigsétálltam a folyosón és benyitottam a szobájába. Még a folyosón eldöntöttem, hogy nem fogok foglalkozni Keithel, úgyhogy szó nélkül befeküdtem az ágyába és elaludtam...

Folytatjuk...